Bizonytalan az egyenleg – lecsíptek, hozzátettek

Az előzetes aggodalmak ellenére gondok nélkül vettünk búcsút a tíz- és húszfilléresektől. Senkinek sem hiányoznak, jobb helyeken már decemberben sem nagyon fogadták el őket. Kérdés viszont, hány idei változással leszünk így. Ez az emelés lesz a végső, igyekeznek bennünket nyugtatni az illetékesek. Ez azért nem teljesen felel meg a valóságnak, mert a csatornadíjat jövőre is vidáman emelik, de azért egyéb területeken már felküzdöttük magunkat a nem nagyon kívánt, de szükséges szintre. Míg például a gázért a háztartásokban 30 százalékkal többet fizetünk, az ezen tavaly átesett kommunális és vállalkozói szféra két százalékkal olcsóbb árral számolhat. A villanyáram már mindenki számára csak az inflációval arányosan nő. Eddig a pénzügyminisztériumot figyeltük, most az áramszolgáltatók vannak a soron; lassan ideje lenne vitát kezdeni arról, vajon ki, milyen alapon szabja meg az árait. Idén ez Közép-Szlovákiában az árammal kapcsolatban gyanús, de jövőre akár az öszszes víz- és csatornamű napirendre kerülhet.

A január elejei ezernyi változással kapcsolatban a napi sajtót ajánljuk, más segítségre nem számíthatunk. Eddig az egyetlen kivétel a Szociális Biztosító, amely december utolsó napjaiban levélben értesítette a vállalkozókat (és más önállóan adózókat) az újdonságokról. Szép gesztus volt ez a részéről, csak azt nem értjük, miért kellett a lehető legérthetetlenebbül fogalmaznia. Aki viszont átküzdötte magát a bikkfanyelvű szövegen, végül is rendezhette a dolgokat a fejében. ĺgy például a sajtóban eddig nem kapott túl nagy teret az, hogy az önállóan keresők ezentúl önkéntes alapon fizetik a munkaügyi hozzájárulást. ĺgy azok, akik megélhetési szempontból eddig sem nagyon számoltak a munkahivatalokkal, mentesülnek ez alól a kötelesség alól. Lehet emészteni az új nyugdíjrendszer első pillérét is. Ha minden igaz, a Szociális Biztosító majd évente értesít bennünket, hogy mennyi nyugdíjra számíthatunk. Ez azért érdekes, mert emelték ugyan a nyugdíjkorhatárt, de akinek már a számítások alapján ötezer koronás nyugdíj járna, az első pillérből életkortól függetlenül egyszerűen nyugdíjba helyeztetheti magát. Aki viszont nem fizet be a közösbe, nem jár túl jól, de hát ilyen tekintetben inkább az eddigi rendszer volt igazságtalan. Tanulmányainkat kénytelenek leszünk kiterjeszteni a szociális területre is. Végre viszonylag tisztességes családi pótlékot kapunk idén, ehhez viszont dolgozni kell, ami nem rossz dolog. Legalábbis az adóbónuszhoz, amelyet levonhatunk, de ha keveset keresünk, az adóhivatal kifizeti. Azon ugyan egy ideig lehet vitatkozni, hogy egy átlagembernek az új rendszer jelent-e valamilyen előnyt, az viszont tény, hogy mind a nyugdíjreform, mind a családi pótlék a legális gazdaság felé nyomja az embereket, ami megint nem rossz dolog. A számokon pedig majd kicsit később vitatkozunk, nem feledve, hogy a csodaszámmá avanzsált 19 százalék kicsit durva, hiszen korábban maga Ivan Mikloš is 15-17 százalékról beszélt. ĺgy remélhetőleg a kormánypárti politikusok farkasként csattognak majd a nyomában, hogy az első adandó alkalommal lejjebb nyomják ezt az értéket. Az ellenzékre ebben a tekintetben nem nagyon számíthatunk, ők idén az előrehozott választások délibábjával lesznek elfoglalva, pedig a januári változásokból már nem nagyon tudnának valamit is visszacsinálni. Igazat kell adnunk azoknak a szakértőknek, akik szerint hagyni kell a mostaniakat kormányozni, mert két év múlva sokkal kisebb gazdasági megrázkódtatást okozna egy alapvető kormányváltás. Addigra pedig valószínűleg már látszódna a reform eredménye, így a mostani nehézségek láttán kiábrándult emberek egy része sem hinné el, hogy a szépen éneklő, de a megyei hatalomban szemrebbenés nélkül a többiekhez hasonló praktikákat folytató Fico a megoldás a bajaikra.