Bezzeg-Szlovákia

Akik eddig azt gondolták, hogy az elmúlt 10 év minden politikai és gazdasági botrányai ellenére Szlovákia demokratikus intézményei jobbak vagy különbek lennének, mint a fekete báránynak tartott Magyarországé és Lengyelországé, azok most nagyon meglepődhettek. Őszintén: csak idő kérdése volt, mikor esünk át mi is a túloldalra, mikor derül ki „a botrány”, amelyet már nem tudunk ignorálni. Sokunkban sokféle gondolatok és érzelmek kavarognak, hogyan, kinek az érdekében és miért történhetett meg a Kuciak-pár szörnyű tragédiája. Mindez pedig rég nem látott indulatokat szabadított fel a hazai társadalomból a regnáló kormánnyal szemben. Korábban elég volt ellehetetleníteni, elhallgattatni és elüldözni a kritikus hangokat (lásd Malina Hedviget), mondván, a többség úgyis elfelejti a kirívó eseteket. A Kuciak-pár gyilkossága azonban rámutatott a hazai intézményrendszer leggyengébb pontjára: az emberi tényezőre. Lehetnek bármennyire részletesek vagy modernek a törvényeink, ha a vezetők szemet hunynak mások viselt dolgai felett. Netán úgy gondolják, nincs olyan eset, ami indokolná önként történő lemondásukat.

A korrupciós és egyéb visszaélésekkel kapcsolatos jogos népharag mellett azonban nem szabad elfelejtenünk: Kuciakék halálát ettől még nem derítik fel. Azért, mert dühösek vagyunk Ficóra és Kaliňákra, még nem tisztázódik a tettesek és a megrendelők kiléte. Pedig ennek kapcsán vadabbnál vadabb teóriák kezdenek szárnyra kapni önjelölt nyomozóktól, a fősodratú médiától és az ellenzék egyes vezetőitől. Ráadásul a hazai sajtó közismert személyiségei is mindent megtesznek az elégedetlenek további hergeléséért, azért, hogy a kormányfőt lemondassák. Mert nekik már nem elég Kaliňák feje vagy a kormány átalakítása. A hab a tortán, hogy Ficónak elég volt kimondania Soros György nevét, máris rákerült az „orbanizálódás” bélyege, bármit jelentsen is az utóbbi idehaza. S eközben szemünk előtt épül a Kuciak-gyilkosságból táplálkozó alternatív valóságértelmezés, és hazai sajtó által fűtött Smer-ellenes gyűlöletkampány, amelyet már most bármely facebookos sajtótájékoztató kommentjeiben tapasztalhatunk. Ám ez nagyon veszélyes játszma, amely egy eddig ismeretlen útra terelheti Szlovákiát. 1993-tól még soha nem volt olyan kormánya az országnak, amelyet a hivatalos alkotmányos procedúrák (parlamenti választások vagy bizalmi szavazás) nélkül váltottak volna le.

Ha egyesek tényleg társadalmi nyomással, az utcáról akarják kikényszeríteni a harmadik Fico-kormány bukását, azzal olyan példát statuálnának, amely bármely más jövőbeli kormány esetében alkalmazható lenne. Márpedig ha 1998-ban, amikor egy minden téren rosszabb helyzetben levő Szlovákiában képesek voltunk Mečiart parlamenti választások útján leváltani, akkor Fico esetében sem fordulhatunk más eszközökhöz.

Hangácsi István

A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa