Belerúgnak a döglött status quóba

Tudják, van a kormánynak nagyon sok tanácsadó és más egyéb bizottsága. Okos emberek összejönnek két-háromhavonta, meghányják-vetik az ügyeket s elfogadnak néhány határozatot. Az iratok mennek a fiókba, a tagok haza. Minek az ilyen bizottságok, tehetnénk fel a kérdést. Hát azért kellenek, mert így működik a demokrácia… A szakik kis méhecskekként szorgosan telezümmögik a bizottság üléstermét, aztán néha még foganatja is van annak, amit mondanak, kritizálnak, javasolgatnak. Sokba amúgy se kerül az egész, legalább panaszkodni lehet, ha a dolgok amúgy sem változnak.

Van a kormánynak egy nemzeti kisebbségi bizottsága is, amelyben magyarok, ruszinok, romák etc. hümmögnek, ha épp olyan a helyzet. A honi magyar sajtón kívül sok helyen ez úgysem kap felületet, az Új Szóban is valószínűleg többen olvassák el a napi viccet, mint Tokár Géza vagy Orosz Örs panaszait, de ez mindig is így volt. Nem a nevezett úriemberek hibája, de még csak nem is az átlagolvasóé – a világ így működik, felesleges elitista pózból az észt osztani. Ezekkel a témákkal nem lehetne egy Nový čast eladni.

Na most a kormány úgy gondolta, hogy nem kér ebből a hümmögésből. Kell a francnak, hogy ilyen meg olyan, a többséget amúgy sem érdeklő jelentéseket kritizáljanak. Ezért azt mondta, hogy az öt magyar bizottsági tagból csak egy rendelkezzen szavazati joggal – a maradék négy legyen biodíszlet. Ez nem most történt, hanem majd egy éve. Most úgy döntöttek, azt is megszabják, ki hümmöghessen. Avagy, jobb esetben majd olyan embert tesznek oda, aki még hümmögni se fog. Nem mintha különösebb súlya lenne, hiszen a kilóra megvett szerb, eszkimó, polinéz minikisebbségek „küldöttei” amúgy is biztosították a kormányhivatalnak a testületi többséget. Amikor a kormánybiztos legutóbb azt hazudta az évi kisebbségi jelentésben, hogy itt minden nagyon szép, nagyon jó, akkor se szakadt rá a mennyezet, a többség rábólintott a jelentésre.

A hónap végén újraválasztják a bizottsági tagokat. Eddig a kisebbségi civil szervezetek szavazatai döntöttek, de az etnikai autonómia szellője picit meglibbentette a hivatal poros függönyeit – most bevezetnek egy selejtezőt is. A jelöltekkel „projektet” íratnak, amit majd minisztériumi hivatalnokok értékelnek ki. Aki pedig nem éri el a maximális pontszám felét, „repül a vizsgáról”. S mi alapján kell értékelnie a hivatalnoknak? Saját belátása szerint. Ha azt írja valaki a projektbe, hogy „párkit zabálna a bizottsági üléseken”, azért is kaphat maximális pontszámot, s a legjobb szakdolgozatra is lehet nulla pontot adni.

Mire jó ez? Ki érzi majd ettől jobban magát? Miért? Hát nem mindegy? Így is az történt, amit ők akartak. Pitiánerség? Hatalommaximalizáció? Bürokratikus reflex? Csak a kérdések maradnak, válaszokat aligha kapunk.