Belépési mellébeszélés

Egy-egy ország versenyképességéről rengeteget elárul a bruttó hazai termék, az infláció és a munkanélküliség alakulása. Azonban ezek a mutatók csak a töredékét jelentik azoknak a kritériumoknak, amelyek alapján erre szakosodott intézmények versenyképességi szempontból rangsorolják a vizsgált államokat. Szlovákia lassacskán lefelé csúszik ezen a ranglistán. Pedig gazdasági növekedése már-már látványos, a külföldi beruházók sem kerülik már el olyan nagy ívben az országot, mint öt-nyolc évvel ezelőtt, és szerencsére már a munkatermelékenységi mutató is kívánatos növekedésnek indult. Elemzők szerint az ország versenyképességének erősödését többek között olyan tényezők fékezik, mint a közélet szinte minden területén érezhetően és bizonyíthatóan jelen levő korrupció, a reformok elhalasztása, az ügyintézés lomhasága és a bíróságok működése átláthatóságának még mindig tapasztalható hiánya. Az ilyen jellegű problémákat azonban senki nem oldja meg helyettünk, miközben nyilvánvaló, hogy EU-taggá válásunkból is akkor tudunk majd kézzelfoghatóan profitálni, ha az ország versenyképességének erősödését kevésbé gátolják megkezdett, de befejezetlen gazdasági és egyéb reformok, magas adóterhek stb.

Uniós tagságunkkal majd lényegesen nagyobb versenykörnyezetben találják magukat vállalataink, annak előnyeivel és hátrányaival együtt. Ezekről az uniós tagságunkról szóló népszavazást megelőző hetekben megszólaltatott politikusok, közéleti emberek sem beszéltek sokat, így nem csoda, ha a népszavazásban résztvevők is általában annyit tudnak közeledő EU-tagságunk előnyeiről, hogy az unión belül szabadon utazhatunk, szabadon vállalhatunk munkát, és ott tanulhatunk, ahol akarunk. Meg annyit sejtenek, hogy gyermekeik és unokáik már remélhetőleg jobb körülmények között dolgozhatnak, élhetnek. De hogy ezt milyen módon érheti el az ország, a régió, a vállalkozó, az egyén, arról eddig ugyancsak vegyes tájékoztatást kaptak. A demagógiára hajlamos ellenzéki politikus a várható ársokkról „tájékoztatott” legtöbbet, míg a népszavazás sikerében különösen érdekelt kormánypárti politikus a kimeríthető támogatásokról szeretett informálni. A demagógiára hajlamosak a várható áremelkedésekkel kapcsolatban keveset beszéltek arról, hogy ez az EU és Szlovákia közötti árszínvonal-különbség nem egy csapásra, hanem fokozatosan egyenlítődik ki. Hallgattak róla, hogy ha eredményesebb lesz gazdaságunk fejlődése, a drágulás mértéke nem lesz sokkoló. Kisebb-nagyobb mértékben minden „agitátor” mellébeszélt. A koalíciós politikus azt nem hangsúlyozta különösképpen, hogy az életképtelen vállalatok a nagyobb versenykörnyezetben valószínűleg gyorsabban eltűnnek, vagyis utcára kerülhetnek alkalmazottak ott is, ahol eddig valamilyen úton-módon még fenntartották a versenyképtelen termelést. De ilyen tisztulási folyamat nélkül esélyünk sem lenne arra, hogy a jelenlegi EU-tagországok gazdasága átlag-teljesítőképességének felét elérő szlovákiai gazdaság mielőbb eléri az uniós szintet. Amit, remélhetőleg, a lakossági életszínvonal is gyorsan követ majd...