Bátortalan nyilvánosság

Pavol Ruskónak és csapatának néhány hónapja a kormány többi tagjával sikerült elfogadtatnia a dél-koreai Hyundai/Kia autógyárral kötött szerződést. Mint ismeretes, nem ment könnyen, de a fő érv – miszerint Szlovákiának minden munkahely-teremtési lehetőséget meg kell ragadnia – hatott. A szer-ződés megpecsételése fölötti örömöt azonban hamarosan számos tényező kezdte beárnyékolni. Előbb a beruházásra kijelölt terület felvásárlásának előkészítetlensége, a tulajdonjogi viszonyok rendezetlensége okozott gondot, később pedig, hogy kiderült: állami pénz felhasználásáról lévén szó, a kormánynak a nyilvánosságot nincs joga megfosztania a szerződés titkosított részeinek megismerésétől.

Az ekörül kibontakozó vita, a politikai adok-kapok eredményeképpen a szerződés szövege végül is felkerült a gazdasági minisztérium honlapjára. Aki szemfüles volt, azonnal el is olvashatta. Aki viszont nyári szabadsága utánra tartogatta ezt az „élvezetet”, az már kissé körülményesebben szerezheti meg a dokumentumot. A koreai cég nyomására ugyanis a kormány rövid úton (egy hét után) levetette az internetről a szerződést, amelyet egyébként a parlament határozata értelmében minden képviselő megkapott. A szerződés tartalmára kíváncsiak tehát a képviselőknél is kopogtathatnak, de a gazdasági minisztériumban is kérvényezhetik kiadását.

Miután a kormány vállalati nyomásnak engedve visszavonta a közpénzek felhasználását is tartalmazó szerződés internetes közzétételére vonatkozó döntését, újabb magyarázkodási hullám kezdődött. A pénzügyminiszter egyértelműen megmondta:

csupán a beruházó iránti gesztusról van szó. A koreaiak ugyanis a kormány tudomására hozták: nem tetszik nekik a szerződés körüli sajtóbeli találgatás és a közzététel formája. A kormány pedig – jobban megijedve saját korábbi bátorságától, mint a nyilvánosság erejétől – eleget tett a beruházói kérésnek. Az új helyzet bizonyára megfelel az ide készülődő többi beruházónak, hiszen a koreaiakkal kötött szerződés ismeretében könnyebben diktálhatják esetleges itteni letelepedésük feltételeit. Ettől tart a koreai beruházási projekt főmenedzsere is. De ha korábban elfogadhatónak tartotta a Hyundai/Kia feltételeit, akkor vajon miért tart attól, hogy mások is hasonló követelésekkel állnának elő...?

Ha két magáncég között köttetik üzlet – a titoktartás nyilvánvaló kötelezettség. De ha pénzével az állam is benne van az üzletben, akkor a nyilvánosság általi ellenőrzés lehetővé tétele elengedhetetlen. Ha nem így lenne, megroggyanna a jogállamiság egyik pillére. Bár e pillért helyrehozhatatlanul nem sikerült meggyengítenie a kormánynak, sikerült magát nevetségessé tennie.