BARAK LÁSZLÓ

Megtörtént hát az aktus, Rudolf Schuster tegnap megbízta a kormányalakítással Mikuláš Dzurindát, az SDKÚ elnökét. Mi tagadás, a köztársasági elnök ezúttal sem volt képes átlépni a saját árnyékát, hiszen Dzurindát „magáévá tehette” volna már öt nappal ezelőtt, nem sokkal a hivatalos választási eredmények kihirdetése után. Már csak azért is, mert számtalanszor hangoztatta a választásokat megelőzően: azonnal kormányalakítási megbízást kap tőle az a pártelnök, aki képes megnyugtató parlamenti többséggel rendelkező kormánykoalíció megteremtésére. Mindegy, ami történt, megtörtént, csak az elnök úr és Mečiar a megmondhatója, mi volt az értelme annak, hogy az megvárakoztassa a hatalom előszobájában a régi-új miniszterelnököt. Még a gondolattól is lúdbőrös lesz az ember háta, ha Schuster EU- és NATO-kompatibilis kinyilatkoztatásai ellenére eljátszadozott a gondolattal Mečiar esetleges kormányalakítási ambícióit illetően... Vagy netán a harmadik utas Ficónak szólt az elnöki gesztus? Mármint hogy az ő „téglájának” akart volna Schuster helyet csinálni a jobboldali falban? Majd megírja az emlékirataiban... Szóval, egyelőre lezárult ebben az országban is az a kor, amelyben demagóg néptribunok bitorolhatják a hatalmat a nép, de leginkább néhány bajkeverő, narcista politikus jóvoltából. Vonatkozik ez természetesen Mečiaron kívül Robert Ficóra is, aki hagymázas álmaiban hónapokon keresztül a miniszteri bársonyszékben terpeszkedett. Aztán felébredt, s láss csodát, most egyelőre sokkal szalonképesebb ellenzéki képében mutatkozik, mint a választások finisében. Vajha normális ellenzékiként segédkezne a parlamenti munkában is... Ennek biztosítéka lehet, hogy vigyáznia kell majd minden egyes gesztusára, ellenkező esetben ugyanis vagy a HZDS ölében köt ki, vagy a parlamentbe a rendszerváltás óta első ízben betévedt kommunisták lesznek a hangos drukkerei. Mindebből az következik, hogy az előttünk álló kormányzati ciklus nagyságrendekkel kiegyensúlyozottabb lehet, mint Dzurinda elmúlt négy évben országló „öszvérkormányának” időszaka volt. Ehhez azonban az kell, hogy az alakulófélben levő jobboldali kormánykoalíció tagpártjai sem szédülnek meg a hatalomtól. Vagyis, sikerre csak abban az esetben számíthatnak az ország sokat próbált népével egyetemben, ha kormányra kerülő politikusaik nem saját pozíciószerzésükre összpontosítanak örökösen, hanem Szlovákia pozícióinak megerősítésén munkálkodnak majd. Magyarán, a sokatmondó és semmit nem jelentő szimbolikus politizálás módszereit teljes egészében átengedik Rudolf Schusternek. Akit mind alkotmányból eredő jogköre, mind pedig sajátságos jelleme kizárólag a szimbolikus politizálásra tesz alkalmassá.