Bankok és tankok

Az iraki katonai akció második hetében egyértelművé vált, hogy nem okultak a történelemből mindazok, akik nemrég még villámháborúról, gyors és vértelen győzelemről harsogtak a tengeren túlon is innen. Szemünk láttára válik szinte minden képlékennyé. Bush már azt hangoztatja, hogy nem az idő, hanem a végső diadal a lényeges. És újabb százezer katonát vezényelt az Öböl térségébe. Ahol Huszein legújabban öngyilkos merénylőkkel gyilkoltat amerikaiakat, halálbrigádokat küld kórházakba, iskolákba, saját lakosságának a megfélemlítésére, valamint az ellenfél hátbatámadására. Riasztó értesüléseket hoztak nyilvánosságra a nyugati hírközlő eszközök. Ezek szerint Bagdad ostroma során a Pentagon olyan vegyi anyagot kíván bevetni, amellyel az oroszok már több száz személy halálát okozták, amikor véget vetettek a csecsenek elhíresült moszkvai terrorakciójának. Elborzad az ember, hiszen alig néhány hete hangoztatták az amerikaiak, hogy a háború egyik célja megsemmisíteni azokat a vegyi fegyvereket, amelyekkel az iraki diktátor fenyegeti a civilizációt. Döbbentem halljuk, látjuk azt is: mennyire izzik és fokozódik az arab nemzetiségű, iszlám vallású embereknek az amerikaiakkal, az angolokkal, s hovatovább más – az ő értékrendjük szerint – hitetlenekkel szembeni gyűlölete, amelyet fanatikus vallási vezetőik és a bőrüket menteni igyekvő iraki politikusok gátlástalanul szítanak. És egyre nagyobb aggodalommal szemléljük, micsoda vérfürdőbe, mekkora világtragédiába sodródhat ez a kezdetben szinte dzsemborinak kikiáltott fegyveres összecsapás. Arra meg alig akad civilizált kifejezés, amikor olyan hírekről hallunk, hogy befolyásos üzleti körök már arról marakodnak, vajon ki mekkora megrendelést és üzleti részesedést kaphat a Huszein utáni Irakban, ahol egyébként az amerikaiak nagyon jól meglennének az ENSZ ellenőrző szerepe nélkül, az iraki ellenzékiek viszont már most ódzkodnak az elhúzódó washingtoni gyámkodástól.

Ahogy telnek a napok, s ahogy egyre inkább alábbhagy a szövetségesek lendülete a minden embertelen eszköz bevetésére kész iraki ellenállás miatt, egyre világosabb, hogy itt nemcsak Szaddám Huszein diktatúrájának megdöntéséről, hanem az iraki piac újrafelosztásáról, esetleg új világrend meghonosításának kísérletéről van szó. Leginkább arról – miként azt egy rádióműsorban kissé leegyszerűsítve, de mégis találóan kifejtették –, hogy világbankok befolyásos személyei és globalizált világunk hangadó üzleti körei tankok révén igyekeznek nagyot kaszálni a háborúval és a háború után. Ám egyelőre csak a Kaszás járja mind döbbenetesebb következményekkel a csatamezőket. S nekünk – a sok milliónyi gyalogpolgárnak és kiszolgáltatottnak – egyre nyugtalanabbak az álmaink. Riadtak már a hétköznapjaink is. Mert egyre bizonytalanabbnak és félelmetesebbnek ítéljük egypólusú világunk közeljövőjét.