Baloldali szalon

Annyira azért nem kiváló Szlovákia pártstruktúrája, hogy ne reménykedhetne az ember, ha bejelentik egy új politikai erő megalakulását. Játszi optimizmusunkat immár tizenharmadik éve az a remény élteti, hogy a rendszerváltás ősködéből majdcsak elénk toppannak olyanok is, akik értékek és az általuk megszólítottak érdekei alapján működtetik a politikai erőket. Reménykedünk tehát, hogy a konzervatívok nem szükségszerűen a klerikális ortodoxiára építenek, a liberálisok pedig nem az anyagi eszközök lenyúlásának szabadságát tűzik zászlajukra. Még az is elképzelhető, hogy a többségi nemzet, illetve egy jelentős számú nemzeti kisebbség külön-külön tisztességes hazafias pártot működtet. Feltéve, persze, hogy az egyik nem az idegengyűlöletre, a másik pedig nem naftalinszagú honfibúra alapozza létét.

Elméletileg nincs kivetnivaló abban, hogy Peter Weiss most új pártot alapít. A sztori 1989 decemberében kezdődött. Weiss-szel az élen az SZLKP néhány tucatnyi funkcionáriusa azt ígérte, visszaalakítja szociáldemokrata típusú erővé a keményen bolsevik kommunista pártot. A folyamat az SDĽ-re keresztelkedett párt kormányerővé válásával folytatódott. Sokan kifogásolták, hogy a párt visszatranszformálására vállalkozók politikai szocializálódása a szovjet megszállók szuronyainak hegyén ülve ment végbe. Visszhangtalan maradt az ilyen kritika, ami annak is a következménye, hogy 2-3 évvel a fordulat után alig volt az országban párt, amelyben ne foglaltak volna el kulcspozíciókat az egykori konszolidátorok. Weiss így érvelhetett: Csak az a volt kommunista büdös, aki a baloldali demokratáknál kötött ki? Abban kétségtelenül igaza volt, hogy egy baloldali párt – szégyen, nem szégyen – ott és akkor elsősorban a volt pártállam fejlődőképes tagjaira számíthatott. Csekély volt a valószínűsége, hogy az SDĽ mellett majd a falusi plébánosok, vagy az egykori gyárosok, földbirtokosok leszármazottai agitálnak... Az viszont hatalmas, valószínűleg szándékos tévedés volt, hogy az SDĽ a fordulat utáni évtizedben úgyszólván senkit se tudott eredményesen megszólítani az 1968 után üldözöttek közül. A párt az eredeti összetételben vált kormányzati tényezővé. Nem enyhítő körülmény, hogy erkölcsi rothadásuk a többi pártéval párhuzamosan ment végbe. A kapzsiságot, a hatalommal való visszaélést az összes többi párt túléli. Egy baloldali párt számára ez a vég kezdete. Ráadásul három nagy csoport távozott tíz év alatt az SDĽ-ből: az egyiket Ľupták vitte el, a másikat Fico, a harmadikat pedig a párt magyarok iránti közömbössége. Peter Weiss vajon mikor látott utoljára és közelről munkást? A szalonokban mindenesetre fölöttébb otthonosan mozog.