Baloldali egytálétel

Kis János egy nagy építőipari cég alkalmazottjaként évek óta hol az ország egyik, hol a másik végében dolgozik. Újabban többnyire valamelyik félkész autópálya-szakaszon. Munkáltatója annak rendje és módja szerint hozzájárul étkezési költségeihez. Megveszi tehát az adott hónapra esedékes étkezési utalványokat, majd általában az építkezéshez legközelebb eső településen megpróbálja meleg ételre váltani. Ha nem sikerül, megteszi helyette a saláta vagy a felmelegíthető konzerv, esetleg a felvágott stb. Persze erre is jobbára csak munkaidő után van lehetősége. A meleg étel fogyasztására feljogosító kuponokat Kis Jánoshoz hasonlóan sok ezren váltják be hideg ételre meg egyéb olyan árura, amely az utalványokat fizetőeszközként elfogadó kereskedőknél kapható. A hírek szerint akadt olyan is, aki taxisnak fizetett vele.

Nem tudom, Vladimír Maňkát, a Demokratikus Baloldal Pártjának színeiben politizáló parlamenti képviselőt az „árucserének” mely formája késztette arra, hogy az adótörvény módosítása keretében előterjessze jogszabály-szigorító javaslatát: januártól étkezési utalványért valóban csak meleg kosztot adhassanak. Javaslata meghallgatásra talált, így nagy a valószínűsége, hogy az eredetileg is erről szóló törvénynek januártól már a gyakorlatban is sokkal szigorúbban szereznek majd érvényt. Nincs könnyű helyzetben a jogszabály végrehajtási feltételeinek kidolgozásával megbízott pénzügyminisztérium. Különösen ha figyelembe veszi – márpedig azt kellene tennie – , hogy a naponta mintegy 400 ezer utalványos „kosztoló” közül hányan vannak, akiknek munkahelyén nincs üzemi étterem, nincs forró gulyást vagy más meleg egytálételt is árusító büfé, és akiknek munkahelyéhez a legközelebbi ilyen szolgáltató cég is több tíz kilométerre van. A Munka Törvénykönyve értelmében azonban az ilyen cégnél dolgozók is jogosultak napi meleg ételre. Baloldali képviselőnknek azonban a jogszabály nem e pontjának „megtarthatatlansága” szúrt szemet, hanem az a „szociális” gyakorlat, amely valamelyest segített azokon, akik munkásként nem jutnak étteremközelbe. Baloldaliként olyan törvénymódosításon törhette volna a fejét, amely az eredeti jogszabály lehető legszélesebb körű érvényesítését teszi kötelezővé.

Szinte bizonyos, hogy a szigorítás nem az utalványokkal való visszaélés eddigi nyerteseit sújtja, hanem azokat az alkalmazottakat, akik rajtuk kívül álló okokból kénytelenek hideg salátára cserélni a meleg gulyást. Arra a jótékonykodóra hasonlít Maňka képviselő, aki a világtalant annak akarata ellenére is átvezeti a zebrán.