Balközép kerestetik

A jelenleg létező szlovákiai baloldal különlegessége, hogy részben a husáki, részben a mečiari hagyományokra támaszkodva alapvetően nacionalista és konzervatív irányultságú. Ez azt jelenti, hogy míg a klasszikus baloldal állambarát és internacionalista, a modern („harmadik utas”) bal pedig piacbarát és nemzetközi, addig a szlovákiai állambarát és nacionalista. Nem véletlen, hogy az ebből a hagyományból kinövő Smer természetes partnerei a szintén nemzeti karakterű, a progresszivitást nem sokra becsülő pártok soraiból (HZDS, SNS, KDH?) kerülnek ki. Ez a tény 2006-ban a Smer az európai szocialisták (PES) soraiból való (azóta törölt) felfüggesztésének legfőbb okozójaként jelölhető meg.

A szlovákiai baloldal egyelőre nem termelte ki a saját progresszív szárnyát. A kisebb baloldali pártok részben az újbaloldali-zöld (SDĽ, zöld pártok), részben pedig a szociális-populista (99%) irányokba indultak el, de ezek a pártok nem nyújtanak korszerű és egyidejűleg a tömegek számára is vonzó alternatívát a Smerhez képest.

Egy erős balközép párt megjelenése lehetővé tenné a mérsékelt pártoknak a többség visszaszerzését a politikai paletta immár mindkét felén erős populista és euroszkeptikus erőivel szemben. Egy ilyen pártnak vállalnia kellene a felelős és piacbarát gazdaságpolitikát, azonban csakis a társadalmi terhek lehetőségekhez mérten igazságos elosztása és egy szociálisan érzékeny állam fenntartása mellett. És határozottan ki kellene állnia a nacionalizmussal szemben, legyen az jobboldali, balos vagy liberális. Egy ilyen program a jelenlegi jobbközép számára sem lenne elfogadhatatlan.

Egy erős mérsékelt balos pártra a jobboldalnak nagyobb szüksége lenne, mint valaha. A Radičová-kormányt alkotó pártokat ugyanis most elsősorban jobbról, azaz a libertarianizmus (SaS) valamint a nemzeti populizmus (OĽ) irányából érik támadások. A legnagyobb kockázat nem a szavazói bázis megcsappanása, hanem az, hogy a jobboldal a szélén mozgó erők miatt elveszíti kohézióját és a következő ciklusokban képtelen lesz igazi alternatívát nyújtani a Smerrel és szociális populizmusával szemben. Ez a felismerés pedig beindíthatja a jobboldal eddig aránylag stabil részének dezintegrációját is, miután az azt alkotó pártok mindegyike számára egyre vonzóbb alternatívaként jelenhet meg a Smer „halálos ölelése” a mocsarasodó jobboldalhoz képest. A végeredmény pedig egy olyan modell lehet, ahol a populista bal ellenfele egy populista jobboldal lesz, ami egy magyarországi szintű politikai polarizációhoz és a jelenlegi, még mindig viszonylag stabil politikai kultúra összeomlásához vezethet.

Ravasz Ábel