Balkáni púpunk sorsa az Európai Unióban

Megvan a régen várt dátum, így foglalkozhatunk magunkkal is. Politikusaink a héten az Európai Parlamentben először nézhették meg közelről, hova is ülnek majd a 2004 nyarán esedékes európai választások után. Bár a végső szót a decemberi koppenhágai találkozó mondja ki, az előzetes döntések alapján biztosra vehető az áhított cél: az EU-bővítés. ĺgy itt az ideje, hogy a részleteknek is időt szenteljünk. Ki tudja, mennyire jutott eszébe a Brüsszelben büszkén feszítő politikusainknak, hogy még mindig mennyi balkáni vonása van a felvétel küszöbére jutott országuknak. Mert bizony sokan kuncognának a mostani tagországokban, ha megtudnák, hogy jövendőbeli társuknál reggel háromkor kell beállni a sorba a rendőrség előtt, ha valaki jogosítványt intéz, azt pedig egyenesen nem értenék, hogy miért kell a vételár 1 százalékát előre afféle kötelező büntetésként kifizetni, ha valaki errefelé jelzáloghitelt akar felvenni. De hát így van ez, a magunkfajta legfeljebb reménykedhet, hogy az új rendszerben egyre kevesebb lesz az ilyen butaságból. Bár ezzel nagyjából tisztában voltunk, de a héten egy nagy elemző cég is megerősítette: az uniós felkészülés szempontjából nagyon is a lista végén kullogunk. Az eddigi teljesítményünk alapján két apró balti államot voltunk képesek megelőzni, de az észtek még a szovjet örökség elle-nére is elénk tudtak kerülni. Az előrejutáshoz ugyanis nem elegendőek a politikusi szónoklatok, inkább tenni kellene. Rossz tanulóként ne csodálkozzunk, ha még a szokásosnál is jobban a körmünkre néznek. Erre valószínűleg jó okot szolgáltat a legújabb korrupciós botrány, amikor az egyik belga euroképviselő teregette ki felettébb kellemetlen szlovákiai tapasztalatait. A visszaéléseket pedig le kell leplezni, a bűnösöket el kell takarítani a közéletből. Nem úgy, ahogy az a Tóth-ügyben történt, amikor is a sótlan vizsgálati eredménnyel feltű-nően elégedett volt az régi-új kormánygarnitúra minden képviselője.

Azért itthon is zajlanak az események, hiszen vészesen közeledik az újabb nagy megszorítások időszaka. A parlament egyelőre zökkenőmentesen dolgozik, ezt legfeljebb ideig-óráig késleltethetik az államfő kilátásba helyezett piruettjei. Hivatalos koncepció híján viszont egyelőre a sajtóban szakértői szinten folyik a vita az új nyugdíjkoncepcióról. Ennek kapcsán érdemes egy kicsit odafigyelni a németországi eseményekre. A német nyugdíjasok lehetőségei irigyeltek az egész világon, az ország viszont forrong, mivel az új kormány 15,1 százalékról 15,5 százalékra emelte a kötelező nyugdíjjárulékot. Nos, a hazai járulék 28 százalék, és a szlovák nyugdíjasok lehetőségeiről nem kell hosszan értekeznünk. Rendszerünk tehát tragikusan rossz, és bár nem fér hozzá kétség, hogy ez kommunista örökség, azért az elmúlt tíz évről is érdemes megkérdezni: vajon miért nem változott semmi? Ha majd januárban megkezdődik az érdemi vita, érdemes lesz ezt szem előtt tartani.

A héten a pénzpiac emésztette a jegybank mindenki számára váratlan kamatcsökkentésének következményeit. Számunka ez elsősorban azzal járt, hogy a kereskedelmi bankokban azonnal csökkentek a betéti kamatok (talán nem hat meglepetésként, hogy a hitelkamatok nem). Mivel az áremelések miatt az infláció jövőre a duplájára nő, az már biztos, hogy a banki betéteink jócskán veszteségesek lesznek. A jegybank soha nem látott árfolyamküzdelme épp Pozsonyban érte a Nemzetközi Valutaalap szakértőit, ők azt tanácsolták, hogy a közeljövőben inkább hagyják erősödni a koronát, mert az egyéb eszközök alkalmazása még az export versenyképességének romlásától is rosszabb következményekkel járhat. Hosszú távú megoldásként az eurózóna feltételeinek megteremtését ajánlották. Ehhez tudni kell, hogy a maastrichti kritériumok teljesítése olyan fokú makrogazdasági stabilitást tételez fel, hogy a jövő évi megszorítások legfeljebb gyenge szellőnek tekinthetők. De ez igazában 2004-től lesz komoly téma.