A kiégés leginkább ezeket a foglalkozásokat érinti

Egy átfogó felmérés során a résztvevők több mint kétharmada elismerte, hogy személyes vagy szakmai életében jelentős mértékben érintette a kiégés. A 2020 és 2024 között zajló, a Stressz Intézet és a Dôvera biztosító által végzett kutatás eredményei szerint a kiégés elsősorban a munkaképes korú embereket érinti. A felmérésben több mint 34 ezer ember vett részt.

Az egyik legveszélyeztetettebb csoport az egészségügyi dolgozóké
„Különösen veszélyeztetettek a segítő szakmákban dolgozók – egészségügyi személyzet, sürgősségi szolgálatok munkatársai, szociális munkások, tanárok, nevelők és jogi szakemberek. Emellett érintettek az ügyfélszolgálati munkatársak, IT-szakemberek, újságírók és pénzügyi szakemberek is” – mondta Karol Kováč, pszichológus, coach, a nagyszombati Stressz Intézet alapítója. Ugyanakkor szerinte egyetlen szakma sem teljesen védett a kiégéssel szemben.

Kováč kifejtette, hogy a kiégés a diákok körében is előfordulhat. „Az iskolai környezet is megterhelő. A tanulás magas szintű elköteleződést igényel, ami kimerüléshez vagy teljes kiégéshez vezethet” – magyarázta Kováč. Szerinte nagyon gyakori a szülők, különösen az otthon lévő anyák körében. „A gyermek gondozása mellett a szülő gyakran olyan helyzetbe kerül, hogy nincs ideje vagy energiája a saját jólétével törődni. Éppen a kimerültség és az önmagukról való gondoskodás hiánya járul hozzá a szülők kiégéséhez” – tette hozzá.

A kiégési szindróma négy szakaszból áll.
Az első szakaszokban az ember képes magán segíteni, elsősorban az életmód megváltoztatásával, a stressz csökkentésével és a munka és a magánélet közötti egyensúly helyreállításával. Ha azonban a mentális és fizikai kimerültség fokozódik, egészségügyi problémák jelentkeznek, és az ember nem képes a mindennapi tevékenységeket a korábbi módon elvégezni, szakember segítségére van szükség.

„Az első két szakaszban az ember képes magán segíteni. Fontos, hogy figyeljünk a testünk figyelmeztető jeleire, és megfelelő intézkedéseket tegyünk, különösen a stressz csökkentése és a munka–magánélet egyensúlyának helyreállítása érdekében. Fontosak az életmódbeli változások is” – mondta Kováč. Azt javasolja, hogy fordítsunk időt pihenésre és regenerálódásra, állítsunk fel határokat, és tartsunk be egészséges életmódot az étrend, az alvás és a testmozgás terén. Kiemelten fontosnak tartja a környezet támogatását.

A harmadik és a negyedik szakaszban az ember már nem képes egyedül megoldást találni. „Ekkor már túlzottan kimerült és egy ördögi körbe került. Mentális és fizikai kimerültség lép fel, nincs elég energiája a szükséges változtatások végrehajtásához. Az első szakaszok tünetei fennmaradnak, fokozódnak, egészségügyi problémák jelennek meg, az ember nem képes a mindennapi tevékenységeit úgy végezni, mint korábban” – mondta a szakember. Ebben a szakaszban szakember segítségét ajánlja.

Kováč elmagyarázta, hogy a kiégés kezelése fokozatos folyamat. Lehetséges a teljes gyógyulás, de a pontos időtartam nehezen meghatározható. „A gyakorlati tapasztalatok alapján a gyógyulási idő három hónaptól egy évig terjedhet. Az időtartam azonban a szakasztól, a lehetőségektől és a kliens akaratától függ” – mondta.

A kezelés során stabilizálni kell az embert és a szervezetét, dolgozni kell az életmódváltáson és a gondolkodásmódon. „Az első, nagyon fontos lépés a kliens részéről, hogy felismerje, valami nincs rendben. Az ezt követő rehabilitációs folyamat személyes felelősséget igényel” – pontosította.

A kiégés szenvedő biztosítottak számának növekedését mindhárom szlovákiai egészségbiztosító észlelte. Az egészségbiztosítók szerint azonban a kiégésben szenvedő betegek száma még magasabb lehet.

„Különböző kapcsolódó egészségügyi problémákkal (alvászavarok, depresszió, emésztési problémák stb.) fordulhatnak orvoshoz, de ha ezek nem kerülnek diagnosztizálásra kiégésként az egészségbiztosító adataiból nem azonosíthatók” – magyarázta Zuzana Žiaková, a VšZP kommunikációs osztályának munkatársa.

(pluska)