Bakancsban a megyeházára

Már négy évvel ezelőtt, a 2009-es megyei választások idején 10 százalékot szerzett Kotleba, de akkori eredményét azóta mindenki elfelejtette. A 26 ezer szavazat nem tűnik olyan rettenetes soknak, ám ezt egyetlen megyében szerezte, és ha a többiben csak ennek a felét kapná az országos választáson, már simán a parlamentbe is bejutna.  Miután az SNS elindult lefelé a lejtőn, és már csak arra szolgált, hogy Ján Slotát és barátait üzlethez juttassa, várható volt, hogy valaki átveszi a helyét. Az SNS új vezetése nem volt képes megszólítani az igazi szélsőséges szavazókat, Kotleba pedig várta az alkalmat, hogy végérvényesen bekerüljön az országos köztudatba. Minden valószínűség szerint bakancsosainak tavalyi krasznahorkai vonulgatásai adták a végső lökést, hogy felfigyeljen rá az egész ország. Ehhez jött a választási kampány, az ingyenes sajtómegjelenés, és meg is lett az eredménye.  A szlovák közvélemény eddig kényelmes helyzetben volt, mert Slota primitív, buta módon képviselte a nacionalizmust, de kiszámítható volt, akit a koalíciós partnerei többé-kevésbe kordában tudtak tartani, főleg ha hagyták, hogy tömje a zsebét. Ha a szlovák nacionalistákról volt szó, még legyinteni is lehetett, hogy nálunk annyira nem is szélsőségesek, és egy alkoholista a vezérük. Ehhez képest Kotlebáék sokkal rafináltabbak, felkészültek (jogászcsapat kísérgeti Kotlebát a bírósági tárgyalásokra meg az erőfitogtató demonstrációkra), agresszívek, és sokkal inkább az emberek szociális érzékenységén keresztül közelítenek a rasszizmushoz és a xenofóbiához. És ne feledjük, mostantól Kotleba képviselő úr a besztercebányai megyegyűlésben.  Ugyanaz történik Szlovákiában 2013-ban, mint ami Magyarországon az elmúlt években, amikor lassan elkezdett felemelkedni a Jobbik és a különféle gárdás alakulatok. Egyébként biztos vagyok benne, hogy Besztercebánya megyében Kotleba sok magyar szavazatot is kapott, hiszen sem az MKP-nak, sem a Hídnak nem volt valódi, saját megyefőnökjelöltje, és a „rendcsinálásra”, a roma problémára a magyar szavazók is ugyanannyira fogékonyak, mint a szlovákok. Érdemes megfigyelni, hogy Kotlebáék a magyarokkal szemben sokkal kevésbé agresszívak, mint amilyen az SNS volt. Sőt, nagyon valószínű, hogy rengeteget tanultak a Magyar Gárdától és a Jobbikhoz köthető egyéb félmilitáris csoportoktól. Hogy Kotlebáékról nem most hallottunk utoljára, az biztos. Amire most nekik szükségük van, az a lehető legnagyobb hírverés és mediális tér, ahol terjeszthetik saját igéjüket. A jövőre esedékes önkormányzati, európai parlamenti és államfőválasztás újabb szereplési lehetőséget biztosít a számukra, és egyértelmű, hogy a társadalmi és szociális problémák, amelyeket meglovagolva hergelik az embereket, nem fognak addig megszűnni. Az pedig, hogy Kotleba nem csak a jobboldal problémája, mindenki számára világos, de Fico talán csak akkor veszi majd komolyan, amikor az ő nacionalista szavazóit is kezdi elhalászni.