Az uniós hétköznapok szürkesége

Megtette, pedig most nem gondoltuk volna. Míg korábban mindig a szegények védelmére hivatkozva küldte vissza a törvényeket a parlamentbe, most a középrétegért aggódik. Pedig az ide tartozóknak nem az a legfontosabb, nyernek-e havi ötven koronát az adótarifák módosításával. A középréteg jellemzője, hogy rugalmasan tud reagálni, így jóléte elsősorban a lehetőségek bővülésének függvénye. Az elmúlt 13 évben erre csak kis mértékben volt mód, ezért a rendszerváltás szót hallva a középréteg manapság nem túl jókedvű. Az alapvető változás egyik sarkalatos pontja az adóreform, így aki ezt akadályozza, ettől a szférától nem számíthat babérokra. Ezzel nagyjából mindenki tisztában van, így Rudolf Schuster valószínűleg úgy jár a jövedelemadó-törvénnyel, mint Göre Gábor az osztrigával. A képviselők pedig készülhetnek a Szilveszter környéki rendkívüli parlamenti ülésre, amelyen majd az államfő által várhatóan szintén visszadobott állami költségvetést tárgyalják újra. A héten madarat lehetett volna fogatni Pavol Rusko gazdasági miniszterrel. De míg agyonlelkendezte magát az újabb autógyár reményének hallatán, azért az aprómunkákról sem feledkezett meg. Például saját embereit igyekezett bejuttatni az uniós alapokat osztogató bizottságba, de mivel ezt nem lehet kézi irányítással művelni, már Csáky Pálon fennakadt, így Brüsszellel nem is próbálkozhatott. Úgy látszik, az uniós ügyek most már végérvényesen mindennapjaink részévé válnak. Az elkövetkező időszakban az MKP-s politikusok is kellemetlen kérdésekre számíthatnak vidékre rándulva. A héten derült ki, hogy hiába érkezett be százvalahány pályázat a szlovák–magyar határ menti együttműködésre, a két évre fenntartott pénzt mindössze kilenc pályázó között osztották szét. Csak példaként említjük, hogy Nagyszombatból úgy fogják kétmillió koronáért fejleszteni a kétoldali idegenforgalmat, hogy arról a határ mellett élők közül senki sem tud. Érdekes lesz, amikor a magyar határ mellett élők rájönnek, hogy jócskán kitoltak velük a következő három év hasonló programjával kapcsolatban is. Évek óta fennáll az a nevetséges helyzet, hogy míg a száz kilométer hosszú osztrák határra évi hatmillió euró támogatás jut, a hatszáz kilométer hosszú magyar határra mindössze kétmillió. Hiába, ez az uniós határ és Brüsszel akarja így – mondták az illetékesek. Jövő májustól mindkét határ uniós lesz, arra viszont hiába várunk, hogy az arányok kiegyenlítődjenek. Vagyis míg az osztrák határon továbbra sem tudnak majd mit kezdeni a sok pénzzel, a magyar határra újra csak morzsák jutnak (irodalmi értékű válaszok elkerülése végett álljanak itt az adatok: az osztrák határ 1 kilométerére 39 430 euró jut, a magyar határon ez 6210 euró). Nem tudjuk, hogy ezt ki tárgyalta végig és írta alá Pozsonyból, de biztos, hogy – finoman fogalmazzak – a magyar határ mellett élők érdekeit nem képviselték kellőképpen. Talán majd 2007-ben sikerül. Ha nem, akkor majd 2014-ben. Említsük meg azért a jó hírt is, a héten próbaüzembe helyezték az uniós mezőgazdasági információs rendszert, a nagyon óhajtott uniós közvetlen agrártámogatások kifizetésének feltételét. Ezzel Pavel Koncoš leginkább terhes örökségét sikerült felszámolni és ezentúl a tárca vezetése talán a kisebb kaliberű, de szintén fontos összefüggésekre is oda tud figyelni. A vidékfejlesztési felkészülésben például hónapról-hónapra nő a lemaradásunk Magyarországgal és Csehországgal szemben, pedig kár újabb hátrányokat kreálni, a mostaniak is elég kellemetlenek. Ha esetleg ez ügyben a magyar kollégáiknál szeretnének érdeklődni, a kulcsszó a Leader Program lehet.

A héten bilincs kattant az egyik parlamenti képviselő kezén, akit in flagranti értek a korrupciós pénz átvételekor. Ilyen valaki is ül a padsorokban – csodálkoztunk a neve hallatán. Az egyébként a HZDS által annak idején a romantikus 150. helyről képviselővé kinevezett Karlinről úgy tűnik, főként regionális szinten volt aktív, a parlamentből csak a fizetését húzta. Hozzá kell szoknunk, hogy a megyei parlamentekben szintén kialakulnak az érdekszférák, ott is egyre nagyobb pénzek mozognak. A hatalmukkal visszaélő politikusok persze Nyugat-Európában is nagy számban előfordulnak, de arrafelé elég gyakran ráfizetnek a görbe utakra. A mostani leleplezés reményt ad arra, hogy ez nálunk is így lesz. A többi képviselő pedig nagyon aranyos volt, amint kollektíve megdöbbent a hír hallatán. Nyilván tudják, miért nem követte tett a mentelmi jog szűkítését illető nagy fogadkozásokat.