Az oroszlán sírjánál

Amikor az állatok nagy írója és filmforgatókönyv-szerzője, az oroszlán rövid, súlyos betegség után itt hagyta ezt az árnyékvilágot, hirtelen nagy csend borult a szavannára. Még a baglyok is elhallgattak. A gepárdok kegyeletből aznap nem kergették a gazellákat, a bivalyok nem bőgtek hangosan. Este összegyűltek, hogy megbeszéljék, megtanácskozzák, ki fog megemlékezni az Állati Lapban a nagy elhunytról. A gorilla felkérte az oroszlán legjobb barátját, a tigrist, legyen olyan jó, emlékezzen meg barátjáról. A tigris meg is ígérte. Gondolkozott a dolgon, nehezen ment a fogalmazás, túl sokat volt együtt az oroszlánnal, sok jó vadászatot, jó filmforgatást, állati könyvbemutatot megéltek együtt, így hát nem volt olyan egyszerű számára az emlékezés. Gondolkodott, töprengett, a feladatott nehéznek és fájdalmasnak találva még egy hetet kért a gorillától a nekrológ megírására. Eltelt egy nap, az Állati Lapban megjelent egy rövid hír az oroszlán hirtelen haláláról meg a temetés időpontjáról, de a nekrológgal a tigris lassan készült. Kapva kapott ezen a sakál, aki ugyan egyszer látta messziről az oroszlánt, egyszer talán együtt is utaztak valamilyen villamoson a dzsungel szélén. Akkor a sakál, aki publicistának minősítette magát, figyelmesen és lekushadt füllel figyelt. Mert a sakálok már csak ilyenek. Aki döghúson nő fel, annak a szaga nem lehet Chanell No. 5, de a stílusa sem oroszláni. ĺgy a sakál szemrebbenés nélkül, a tigris és a gorilla véleményét megkerülve megírta a lexikonból és egyszeri villamosbeli találkozásából a nekrológot. Az Állati Lapban meg is jelent, mert az újságot meg kell tölteni. Friss hullán szeret élősködni a sakál, nincs mit csodálkozni rajta. A tigris pedig bosszankodva vakaródzhatott csupán. A nekrológot közölték, a sakál azóta büszkén feszít otthoni almán, és körbetutulja az egész szavannát, hogy ő igenis ismerte az oroszlánt. Kár, hogy az oroszlán már nem tud erről véleményt mondani. Oroszlánok, vigyázzatok! Minden kis sakállal nem érdemes szóba állni, még az unalmas villamosozás közben sem. Mert a sakál döghúson, a ti húsotokon él. Ha hagyják.