Az elárvult Hradzsin

Legalábbis néhány hétig biztosan árva lesz, miután vasárnap Václav Havel több mint egy évtized után véglegesen elköltözik a prágai várból, s miután a múlt pénteken a cseh honatyáknak második nekifutásra sem sikerült megválasztaniuk a távozó disszidens-drámaíró államfő utódját. Az eredménytelenség alapvető oka, hogy a parlamenti pártoknak nem sikerült olyan jelöltet állítaniuk, aki széles körben elfogadható lett volna a partnerek számára is. A jelöltek szűken értelmezett pártjelöltek voltak, akik eleve nem számíthattak sikerre, s az őket indító pártok ezt nem voltak hajlandóak tudomásul venni. Ennek következménye a kettős kudarc. Az eddig bemutatkozott hét jelölt közül kivételt csak a polgári demokrata Václav Klaus képez, aki – mérvadó politikusok és kommentátorok szerint is – megüti az „államfői színvonalat”. Klaus az utóbbi hetekben, s két választási beszédében is, fölülmúlta korábbi önmagát, nagyon hatásos és jó beszédeket mondott, magasan a többi jelölt színvonala felett. Ezt a Klaust korábban élesen bíráló sajtó is elismerte. Nem volt tehát véletlen, hogy pénteken az utolsó fordulóban csak 14 szavazaton múlott, hogy nem ő lett az utóda annak a Havelnak, akivel bő egy évtizede kemény politikai vitákat folytat. Klaus mégis képes volt nyíltan köszönetet mondani Havelnak, lezártnak nyilvánította politikai vitáit másokkal is, s egyértelművé tette, hogy államfőként minden pártot egyformán kívánna kezelni. A kommunistákat is, akikkel Havel sosem kommunikált. Az, hogy Klaus mégsem kapta meg a szükséges szavazatszámot, egyrészt jelzi a mai cseh politikai elit köreiben létező személyes, szinte feloldhatatlan ellentéteket, másrészt pedig az elnökválasztási rendszer korlátait is. Nem véletlen tehát, hogy a második választás kudarca után felerősödtek a hangok, hogy haladéktalanul be kell vezetni a közvetlen államfőválasztást. Megszűnnének ezzel a parlamenti államfő-választási rendszerben akarva-akaratlanul meglevő kupeckedések, kulisszák mögötti üzletek, összeesküvések és összekacsintások, s végre a lakosság is lehetőséget kapna, hogy olyan köztársasági elnököt válasszon magának, aki megfelel a többségnek. Várható azonban, hogy néhány hét múlva még egy parlamenti elnökválasztásnak leszünk a tanúi. Ennek azonban feltétele – ahogy azt néhány vezető cseh politikus már jelezte –, hogy találjanak egy olyan embert, személyiséget, aki a többség számára elfogadható. Nem könnyű feladat. Tisztább, jobb és becsületesebb lenne, ha a politikusok már most abbahagynák saját játszmáikat, megfelelőképpen módosítanák az alkotmányt, az elnöki jogköröket, s átengednék a döntést az arra legilletékesebbeknek, a választópolgároknak.