Az autonómia

Lenne, ha végre valaki megfogalmazná. Az autonómia ugyanis Szlovákiában szitokszó, egyszerűen azért, mert valami egészen mást értenek rajta, mint amit jelent. Amolyan nemzeti alapon szervezett közigazgatási területet értenek rajta, és itt a baj. Az első republika idején szlovák autonómiáért harcoltak egyesek, nemzeti alapon, s ezért fogalmi bajok lettek az országban. Ha ma valamely magyar tömörülés autonómiát emleget, akkor az a szlovákok szemében azt jelenti, hogy az valamilyen magyar önrendelkezési terület. Sok magyar szemében is, de ők ugyanúgy tévednek.

Ha már a szlovákiai magyarok önrendelkezéséről beszélünk, akkor arra de jure ugyan nincs, de facto viszont van példa. Mert mi más, ha nem önrendelkezési gyakorlat egy olyan község élete, ahol többségben élnek a magyarok, az önkormányzat színtiszta magyar és a község autonóm (autentikus) bevételekkel rendelkezik. Mi ez, ha nem önrendelkezés a gyakorlatban? De nem erről szeretnénk szólni. Hanem arról, hogy amennyiben a szlovákiai magyarok által lakott területen területi autonómia jönne létre, az bizony nem magyar autonómia lenne. Miért?

Egyrészt azért nem, mert bár van még magyar többségű településből pár, a magyarok lakta területeken legalább ugyanannyi szlovák él – és, ugye, senki nem úgy akar autonómiaprogramot hirdetni, hogy az annak területén élő szlovákokat elküldené. Ha rosszul gondolom, szóljanak. Ha tehát területi autonómia jönne létre Dél-Szlovákiában, akkor az bizony regionális alapon, nem pedig nemzetiségi alapon szerveződne. Az alapja valóban az lenne, hogy az adott területen nem egy nemzet él, de maga az autonómia ugyanúgy érintené (mondjuk hozadékként) a nem magyarokat is. A sokat ragozott Dél-Tirolban Bolzano tartomány nem német. A tartomány német–olasz–ladin, annak intézményei tartományiak, azon intézményeiből pedig, ahol a nyelv meghatározó, három van. Három oktatási és három kulturális hivatal, amolyan kis minisztérium. Ha tehát itt autonómia lenne, akkor ott nemcsak magyar, hanem szlovák, esetleg roma tartományi intézmények is működnének.

A feltevésről, hogy Szlovákia most már nemcsak nemzetiségileg, hanem gazdaságilag is problémás területei számára az autonómia a regionalizmus egyik legprogresszívabb megjelenése lenne, annak korántsem nemzetiségi hozadékaival együtt, eddig senki értelmesen nem beszélt. Kiska elutasító magatartása tapasztalati (az első republika autonómiatörekvései) és információhiányból fakadó – senkitől soha nem hallotta, hogy az autonómia nem nemzetiségi, hanem regionális megoldás. És ha az, akkor olyan közjogi méltóságnak kell elmagyarázni, akinek egyébként semmi baja azzal, ha az autonómiából esetleg egy nemzetiségnek is haszna lehet. Ma Kiska ilyennek látszik.