Az áttörés és felejtés éve

Mikuláš Dzurinda már megvonta az éves mérleget, amelyből csak címszavakban idéznék, mert úgy érthetőbb. Szóval, hogy emelt fővel, öntudatosan, előre, EU, NATO, csatlakozás, eddig fekete bárányok voltunk, jobb, ha hallgattunk, de most majd... Persze vannak még hibák – tette még hozzá a kormányfő. (Most legjobb lesz, ha mindenki maga sorolja fel ezeket a hibákat.)

Mérleget talán úgy tudunk legegyszerűbben vonni – ha már közéletről van szó –, hogy felidézzük, mi volt az az új név, fogalom, miegymás, amit idén ismertünk és jegyeztünk meg, legtöbbször önkéntelenül. Miközben ezen gondolkodtam, úgy tűnt, sokkal több dolgot felejtettünk el vagy felejtenénk inkább. Több mint háromszázezer ember szeretné elfelejteni például az olyan fantázianeveket és rövidítéseket, mint BMG, Drukos, AGW, SaS. De hát nem lehet. A többi ötmillió meg azt szeretné, ha az előbbi háromszázezer felejtené el, hogy a közösből, mindenki adójából kárpótolják őket. E kérdésben általában az a nézet ütközött, hogy az ember vigyázzon nehezen megkeresett, megtakarított, megörökölt vagy összelopott pénzére, azzal, hogy a kormány ne hagyjon olyan társaságokat működni, amelyek kizárólag a polgárok kifosztására alakultak. Mindkettőben van igazság. A másodikban főleg azok számára, akik azt gondolják, azért tartjuk a politikusokat, hogy a pénzünkre vigyázzanak.

De sok politikust is elfelejtettünk az idén. Sok választója elfelejtette Mečiart, igaz, nem voltak elegen. De akik maradtak, azok se. (Mečiar meg azt felejtette, miből építette villáját.) Megjegyeztük ugyan egy új párt, a HZD nevét, hogy aztán elfelejtsük Gašparovičot. Meg a többit. Migašt, Koncošt, Fogašt és akiket máris elfelejtettem. Slota és Malíková viszont egymás eszébe jutott, szerencsére csak most, decemberben. Jaj, őt meg majd el felejtettem, pedig Schuster elnök alakításai felejthetetlenek.

Aztán voltak nevek, szavak, amelyeket nem kellett megtanulni, megjegyezni, csak újra ráérezni az ízükre. Megjegyeztük, de már el is felejtettük egy dél-afrikai nyaralóhely nevét, ahol megkerült Lexa. Pontosabban egy fél Lexa. Ahányszor a képét látom, mindig azt hiszem, valami turpisság van a dologban, a másik fele még mindig bujkál valahol a világban, illetve már nem is kell bujkálnia. Valahogy sikerült osztódnia, mit tudom én, mit csinálnia, az orvosok ma már csodákra képesek. (Megjegyzem: természetesen nem a hazaiak. A bécsiek.) Erről jut eszembe, még hogy visszatértek a kommunisták. ĺzlelgethetjük újra, úvé káeszesz, vagy ha úgy ízlik, eszelkápé kábé. Na, ezen ők maguk is úgy meglepődtek, hogy eleinte a Bibliával (Jézus volt az első kommunista! stb.) meg a pápa elvtársnál tett audienciával voltak elfoglalva, és csak az év végére szedték össze magukat. Vannak mondatok, amelyek új értelmet nyernek és sokkal barátságosabban hangzanak bő tíz év elteltével. Az ÚV KSS (SZLKP KB) elnöksége karácsony előtt megvizsgálta Arvay elvtárs ügyét. Kinek a szívét nem markolászta volna a jeges rémület, ha 89 előtt azt mondják neki, az eszelkápé kábé majd „megvizsgálja a maga ügyét”. Most már csak a saját ügyeiket vizsgálgatják, ez jó. Ez az Arvay az az elvtárs, aki félrenyomott a parlamentben egy megszorító törvény szavazásán, és csak miatta lett elfogadva. Ez képviselőnél nagyobb bűn, mint a félrelépés. Mégis egyre több ember ízlelgeti, forgatja a szájában, káeszesz, és fenyegetőzik, hogy legközelebb rájuk szavaz. Hát akkor kezdjük elölről. Mindenki, de mindenki adjon be mindent a közösbe. Ezt is majd elfelejtettem: önként. És akkor majd mindenki vehet két koronáért tejet. Ennél talán érdemesebb nyugatra nézni.

Aztán vannak olyan mondatok is, amelyek idővel értelmet nyernek; az idő ad nekik. Például még júniusban is elmegyógyintézetbe szállították volna azt, aki kijelenti: Én semmi pénzért nem cserélnék Alexander Rezešsel.

Aztán vannak még olyan dolgok, amelyek nem változtak. Dzurinda maradt a kormányfő, maradtunk mi is a kormányban. Maradt minden a régiben. Csak közben megyünk rendületlenül az euba, nátóba, mint vak a hajnalnak. Ehhez a nagy meneteléshez én nem tudok nagy bölcsességgel szolgálni, talán csak azzal: A lényeg, hogy jó melegen fel legyünk öltözve.

Esetleg még egy baráti jó tanács: Szilveszterkor, egyéb ünnep és csatlakozási napokon ne a fogkrém mellett tartsuk a tubusos kézápolókrémet.