Athén pattanásig feszíti a húrt

„Nagyon kritikus hangvételű tanácskozás volt” – jelentette ki az amúgy hűvös és kimért Jeroen Dijsselbloem holland pénzügyminiszter, az euróövezeti országok szakminisztereit tömörítő eurócsoport vezetője a pénteki rigai értekezlet után. A németeket külön provokáló Janisz Varufakisz görög pénzügyértől esetenként idegrángást kapó Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter szombaton már arra tett célzást, hogy Berlin az esetleges görög államcsődre készülődik. Nem csoda, ha már az államkasszák higgadt őrei kiborulnak. Ugyanis a Görögország finanszírozásának meghosszabbításáról február 20-án kötött euróövezeti megállapodás alapján a kőkeményen balos beállítottságú Ciprasz-kormány részletes reformjavaslatait április végéig kellett volna jóváhagynia a pénzügyminiszteri tanácsnak, ehhez képest Athén papírfecnikkel, hagymázas, kidolgozatlan elképzelésekkel bombázza az egyik fő hitelezőt, az Európai Uniót. Márpedig amíg nem tud előállni az átfogó gazdasági reformokat tartalmazó javaslatcsomaggal, addig nem kaphatja meg a nemzetközi hitelprogramból fennmaradt utolsó, 7,2 milliárd eurós részletet. Az euróövezeti miniszterek legközelebb május 11-én Brüsszelben ülnek össze, a pepecselő athéni kormány munkájába belelátók szerint akkorra sem készül el egy reális koncepció. Márpedig a helléneknek a rákövetkező napon egy csinos, 767 millió eurós részletet kell kifizetniük a másik nagy hitelezőnek, a Nemzetközi Valutaalapnak.

Ez bizony szép kihívás, hiszen a mindig kedélyesen mosolygó Alekszisz Ciprasz kormányfőnek és csapatának gyakorlatilag már elfogyott a pénze. Április 20-án például már csak úgy tudta kifizetni a nyugdíjakat, hogy beszedte a kormányzati szervek megtakarításait. A szociális kifizetések és közalkalmazotti bérek mellett ott vannak a lejáró kölcsönök, amelyeket idáig törlesztettek, de a következő hónapokban olyan részletek jönnek, amelyekre az eddigi pénzügyi zsonglőrködéssel már aligha tudják előteremteni a fedezetet. A görög kormánynak csak májusban 2,5 milliárd eurót kell összegereblyéznie, hogy meg tudjon felelni nemzetközi és belföldi kötelezettségeinek. Ezért a kabinet rendeletileg kötelezte az összes állami és közjogi intézményt, hogy minden pénzeszközüket utalják át a központi bankba. Sok helyi önkormányzat azonban megtagadta ezt, mert alkotmányellenesnek tartják az intézkedést, sőt tüntetéseket szerveztek az eddig nagy támogatottságot élvező kabinet ellen.

A londoni Citigroup elemzői a következő forgatókönyveket dolgozták ki: a június végéig meghosszabbított program lejártáig megegyezés születik egy új pénzügyi segélyprogramról – ez esetben nem kerülne sor tőkekorlátozások bevezetésére. Másik megoldásként végül megegyeznek Athénnal, de már a tényleges csőd után, ami elég drámai helyzetet teremtene. Harmadik változatként nem lesz új program, a kormány csődöt jelent, tőkekorlátozásokat vezetnek be, de Görögország nem lép ki az eurózónából. A legsötétebb forgatókönyv természetesen az, hogy Görögország kilép az eurózónából – annak minden következményével együtt.

Mivel az utóbbi szcenárió olyan sötét, hogy senki nem látja át annak minden következményét, ezért az eurózóna és az egész Európai Unió ódzkodik attól, hogy elengedje Athén kezét. Ami szinte biztos, hogy Görögország képtelen lesz valamennyi adósságát visszafizetni, ezért valóban hozzá kell látni egy olyan forgatókönyv kidolgozásához, ami lehetővé teszi az ország viszonylag fájdalommentes leválasztását az eurózóna pénzügyi vérkeringéséről. Egyben ki kell dolgozni azt a mechanizmust, ami megregulázza az uniós átutalásokból parazitaként élő, tartósan laza költségvetést folytató államokat. Különben nem lesz érdemi tanulsága a görög bukásnak. Márpedig a görög történelem tele van tanulságos esetekkel…