Arról, kinek is éri meg az új nyugdíjrendszer

Mégsem a tavalyi volt a végső – a többéves sokkterápiát követően a földgáz ára jövőre újra jelentősen drágul. Meglátjuk, mennyire igyekeznek majd ezt meglovagolni a politikai pártok, hiszen a gázművek nyereségének ismeretében nehéz megmagyarázni az embereknek a világpiaci emelkedés káros hatásait. A nyereség nagy része egyébként az állam zsebébe vándorol, így közpénzzé válik. Az árakat jóváhagyó független energiahivataltól megtudhattuk, hogy az emelés 80 százalékát a világpiaci drágulás miatt engedélyezte, illetve hogy a jövő évtől a gázár évente akár többször is változhat. Annyi jó hírünk viszont van, hogy a villanyár legalább úgy viselkedik, ahogy tavaly ígérték, Nyugat-Szlovákiában például egyáltalán nem emelkedik.

A nyugdíjpénztárak kampánya egyelőre szolid, nyilván hatott a pénzpiaci felügyelet többszöri beavatkozása. A tanácstalanok eddig főként a szociális tárca információira támaszkodtak, ez úgy 45 év körül húzta meg a határt, amikor még anyagi szempontból érdemes átlépni a második pillérbe. A hét elején a pénzügyminisztérium egyik intézete ennél pesszimistább becslést tett közzé, úgy 40 év körülire szorítva le a határt. Biztosra egyik sem mehet, hiszen mindkét pillérben a várható nyugdíj egyszerre több gazdasági mutató változásának függvénye, ezeket pedig 20-25 évre előre még a Nobel-díjasok sem képesek megmondani. Persze lehet politikum is a dologban. Az ilyen szempontból szerencsésebb Magyarországon hat évvel ezelőtt tartottak ott, ahol most mi. Annak ellenére, hogy a saját számlára kevesebbet irányíthattak át, mint nálunk, az érdeklődés hatalmas volt, a várt 1 millió ember helyett már az induláskor 2 millióan léptek be az új rendszerbe. Márpedig ha ez nálunk is így lenne, az jövőre hatalmas kiesést jelent a Szociális Biztosítónak. Az egyszerű embernek emiatt nem kell aggódnia, ha nem lenne elegendő az erre a célra félretett privatizációs bevétel, akkor a kiesést az állam pótolná. Emiatt legfeljebb Ivan Mikloš pénzügyminiszter feje fájhat, így nem csodálkoznánk, ha megpróbálnák egy kicsit fékezni a folyamatot. Ez nem változtat a tényen, hogy mindenkinek magának kell döntenie az átlépésről.

Magyarországon annak idején a FIDESZ hatalomra jutása után jócskán visszavett a reform tempójából, így nálunk is érdemes figyelemmel kísérni az ellenzéki erős emberek viselkedését. A HZDS egyelőre hallgat. Nem úgy Robert Fico, aki a nyugdíjreformot a minap besorolta mindent megváltó kampánya témái közé. Jó hír, hogy a 9-9 százalékos elosztási arányba eddig ő sem kötött bele. Ellenkampánya rá vall, egy apró probléma felfújásával olyan hatást igyekszik kelteni a lehetséges választóiban, hogy ő az egész folyamattal foglalkozik kritikai szemszögből. A Fico által kipécézett kötelező átlépés a második pillérbe jelenleg egy nagyon szűk csoportot érint, azokat a középiskolásokat, akik 2007-ben érettségiznek. Ők azok, akik után a Szociális Biztosítóba még biztosan senki sem fizetett nyugdíjjárulékot. Viszont jól hangzik és a híveknek olyan érzése van, hogy a nagy vezér ebből a szempontból is törődik velük. Persze az évek múlásával az a réteg, amely számára kötelező lesz a kétpilléres új rendszer, folyamatosan növekedni fog, hiszen a nyugdíjreform atyjai éppen rájuk szabták az új modellt. Azt eddig még senki sem vonta kétségbe és a külföldi tapasztalatok is ezt bizonyítják, hogy negyven év alatt a magán-nyugdíjtakarékoskodás jóval többet nyújt a fiataloknak, mint az állami rendszer.