Apró lépésekkel

Egyes amerikai lapvélemények szerint a tizenhat hírszerző szervezet Iránnal kapcsolatos együttes, úgynevezett nemzetbiztonsági jelentése nemcsak az USA Teheránnal szembeni, hanem egész közel-keleti politikáját megváltoztathatja. Ha jól belegondolunk, a kiszivárogtatás nagyon is tudatos lehet – Bush legalább egy hónapja ismeri a dokumentumot –, hiszen két hete az annapolisi Közel-Kelet-konferencián Washington célként fogalmazta meg az izraeli–palesztin békemegállapodás megkötését a jövő év végéig. Irán befolyása és ereje az elmúlt években – jórészt az iraki háború miatt – rendkívül megnövekedett a térségben. Az eddigi amerikai fenyegetésekre, az Irán elleni katonai csapás lebegtetésére az ajatollahok aszimmetrikus választ helyeztek kilátásba. Ez nemcsak katonait, hanem gazdaságit és politikait is jelent. A gyors ütemben fejlesztett rakétapotenciállal Irán képes a közel-keleti olajforrások jelentős részének megsemmisítésére, ami világgazdasági válságot idézne elő. Tragédia lenne, ha az iráni síita állam a síita többségű Irakban kirobbantana egy síita felkelést. Irán tartja életben a libanoni Hezbollah mellett a Gázai övezetben uralkodó szélsőséges palesztin mozgalmat, a Hamászt. Vagyis: Irán nélkül nincs közel-keleti rendezés. Ez akkor is igaz, ha a jelentés utáni első reagálások – például Bushé – alapján úgy tűnik, nem változott semmi, a retorika ugyanolyan kemény maradt Iránnal szemben. Ugyanakkor Irak és az izraeli–palesztin viszony mellett Amerikai közel-keleti politikájának harmadik sarkköve eddig éppen az iráni atomprogram feltartóztatása volt.

A mostani jelentés alaptétele, hogy Irán a nemzetközi nyomásnak engedve 2003-ban leállította atomfegyver-fejlesztési programját, és nincs bizonyíték arra, hogy felújította volna, de ez sem zárható ki. Elsősorban a teheráni titkolózás miatt, meg azért, mert Irán nem hajlandó leállítani az urándúsítást, ami az atomfegyver előállításának egyik legfontosabb feltétele. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) is azt hangoztatja minduntalan, hogy nincs bizonyíték Irán katonai atomprogramjára, ugyanakkor felrója Teheránnak, hogy a NAÜ-ellenőrök számos eltitkolt tevékenységre bukkantak Iránban. Bush szerint Irán még mindig veszélyt jelent, további nyomást kell rá gyakorolni. Vele egyetértésben London és Párizs is további BT-szankciókat sürgetett. Peking a jelentés kapcsán azt tartotta fontosnak, hogy a válságot diplomáciai eszközökkel kell megoldani, Putyin pedig azt, hogy Iránnak nem szabad kivonnia magát a NAÜ-ellenőrzés alól. Izrael nem hisz az amerikai titkosszolgálati jelentésnek, neki más információi vannak.

Ha azt mondjuk, fordulat következhet be az iráni atomválság ügyében , akkor nem gondolhatunk látványos és gyors áttörésre. Az apró lépések politikájában nyilvánul meg, abban, hogy a katonai csapás lehetősége mindinkább háttérbe szorul. Ami nem kevés.