Április 1-jén is ismertethették volna az adóreformot

Itt van tehát az idei második nagy reformkoncepció, amely azonban egyelőre inkább csak 20 százalékos léggömbnek tekinthető. A pénzügyminisztérium a héten közzétette az adóreform tervezetét. Míg azonban a nyugdíjreform esetében továbbra is csak a filozófiai megközelítést ismerjük, addig ennél a tervezett díjszabásokat is a tudtunkra adták. Ezt olvasva kevés okunk van az örömre. Az adóreform nem csökkentheti az államkassza bevételeit – mondta a pénzügyminiszterként egykori reformátori mivoltából jócskán kivetkőzött Ivan Mikloš – és olyan rendszert tett le az asztalra, amelynek elfogadása esetén könnyen előfordulhat, hogy tovább emelkednek a polgárok adóterhei. A 20 százalékos egyenadónak a cégek és a legalább havi 40 ezer koronás fizetésű menedzserek örülhetnek, az ő terheik valóban csökkennek. A statisztika szerint ilyen helyzetben a lakosság kb. 2 százaléka található. – A legalacsonyabb jövedelműek számára felemeljük az adómentes jövedelem határát, nekik egyáltalán nem kell majd adót fizetniük – hallhattuk a miniszteri érvelést. Számokra lefordítva ez annyit jelent, hogy nagyjából hétezer koronás havi keresetig nem lesz adó. A menedzserek és a minimálbért keresők közti nagy tömeg azonban egyelőre hiába keresi azt a nagy előnyt, amit számára a változásnak hoznia kellene. Pedig a pénzügyminisztérium még külön biztosítékokat is beépített magának a kieső adóbevételek pótlására – tovább emeli a „luxusadót”, egekig felverve a sör, a bor, a dohány és a benzin árát. Fizessen, aki káros szenvedélyeknek él, mondhatnánk, csak éppen nem nagyon látjuk, hogy ellentételezésül ezért milyen előnyöket kapunk. Mert bizony Ivan Mikloš a miniszteri apartman szekrényében megtalálta Schmögnerová ottfelejtett szoknyáját és a luxusadóval terhelt káros szenvedélyek közé bevette a gépkocsihasználatot is. Ennek megfelelően nemcsak az üzemanyagot terhelné további adó, hanem mindenki számára kötelezővé teszi a gépkocsiadót is.

A pénzügyminisztériumi koncepció 20 százalékos egységes hozzáadottérték-adó (DPH) kulcsa pedig egyenesen provokációnak nevezhető. Ez ugyanis nem csak annyi „reformot” hordozna magában, hogy teljesen megszünteti a legfontosabb közszükségleti cikkek tavaly még 10 százalékos alsó kulcsát, hanem még a felső adókulcsot is az egyik legmagasabb európai értéken állapítaná meg (persze gondosan hangsúlyozva valamiféle kompenzációkat a legszegényebbek számára). Ez már annyira elrugaszkodott elképzelés, hogy valóban a politikusok véleményére kell várnunk. Persze lehet, Miklošék arra számítanak, hogy a nép könnyebben lenyeli, ha a politika majd lefelé licitálva beállítja a külföldi példák alapján várható 17–18 százalékot. Ez azonban bazári stílus lenne, tőlük inkább azt várnánk el, hogy ilyeneket politikai egyeztetéssel rendezzék. Ha néhány nappal később jelentik be az új koncepciót, egy ideig még reménykedhettünk volna, hogy több eleme legfeljebb április elsejei tréfa. De talán még így sem ártana néhány józanabb politikus beavatkozása.

Nem nagy örömünk tellett a héten a másik nagy reformban sem. Az új nyugdíjrendszer is alakul, mint púpos gyerek a prés alatt. Már lassan április van, és még mindig nem tudjuk, hogy tulajdonképpen miről is van szó. Az elmélet szép, de a majom majd akkor ugrik a vízbe, ha elárulják, hogy a második pillérben mennyi pénzt is kell megspórolnia a polgárnak a nyugdíjba vonuláshoz. Miklošék „adóreformját” látva nem zárhatjuk ki, hogy esetleg ez is csak a kétszázaléknyi menedzsergárdának készül. A többiek pedig hiába várnak valamiféle kapaszkodóra. Ehelyett a héten a pénzügyminisztériumtól újabb pofont kaptak.

A nyugdíjreform februárban bejelentett koncepciója szerint az önkéntes takarékoskodást jelentő harmadik pillérben való részvételre az állam adókedvezményekkel ösztönzi a polgárokat. Ez rendben is van, nyugtáztuk akkor, hiszen így teszi ezt mindenki, az csak szlovák specifikum, hogy nálunk ez nincs így (a járulékos nyugdíjbiztosítás nevű furcsa képződménnyel most ne foglalkozzunk). Néhány héttel később kiderült, hogy az adókedvezményt kivették a koncepcióból, mondván, a kérdést az adóreform rendezi. A minisztériumi pingpongozás olyan jól sikerült, hogy a labdát végül kiütötték az ablakon – az új adókoncepció egyáltalán nem számol ilyen kedvezménnyel. Mikloš ezzel még a szomorú emlékű baloldali Magvaši-csapatot is felülmúlja. Ők nem vonták kétségbe az adókedvezmény értelmét – igaz, a szívüknek kedves járulékos nyugdíjbiztosítás érdekében gondosan elszabotálták bevezetését. Távozásukkal azonban azt hittük, vége a sötétség időszakának. Egy ideje azonban elbizonytalanodtunk.