ANO – a Markíza tévé emberei

Pavol Rusko liberális pártjának nemcsak a kampánya, hanem a választási listája is a Markíza kereskedelmi televízió embereire épül.

Első helyen maga a televíziót működtető cégek ügyvezetője, aki – az internetes cégjegyzék tanúsága szerint – mellesleg 13 vállalkozásban érdekelt, vagy legalábbis érdekelt volt. Második helyen van Ľubomír Lintner, a kereskedelmi televízió volt hírmindenese, aki korábban a Szlovák Rádióban készítette interjúit az aktuális miniszterelnökkel (akkoriban folyton Vladimír Mečiarnak hívták őt), amíg egyszer össze nem kapott a kormányfővel és távozott. A lista negyedik helyén Eva Černá, a Markíza jótékonykodási akcióinak vezetője-tudósítója, a 13. a kereskedelmi tévé volt reklám- és PR-embere, Jozef Heriban. Persze Jirko Malchárek, a lista egyetlen parlamenti képviselője sem áll messze a Markízától, hiszen társkommentátora a Forma–1-es versenyeknek, s mióta a leggyengébb istálló, a Minardi gumitesztpilótája lett, komoly médiasztárnak tekinthető. Egy másik sportoló is helyet kapott Rusko névsorában: tizennyolcadik Stanislav Kropilák, a nyolcvanas évek nagy (szó szerint is) kosárlabdázója, többszörös Európa-válogatott játékos.

Becsületére váljon azonban Pavol Ruskónak, hogy nemcsak mediálisan vonzó neveket sikerült beszereznie, hanem olyan szakembereket is, mint Ján Drgonec alkotmányjogász, akit viszont az a Rudolf Schuster nem kedvel, akit éppen Rusko tévéje juttatott az elnöki székbe – Schuster egyszerűen nem jelölte ismét alkotmánybírónak a szakembert. ĺgy került harmadikként a listára. A főmarkízás következő nagy fogása Rudolf Chmel (10.) irodalomtudós-diplomata, Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövete, a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszékének egykori vezetője, akit értelmiségi körökben a magyarok nagy barátjaként szoktak számon tartani (ő mellesleg az ANO legöregebb jelöltje a maga 63 évével). Harmadikként a kilencedik helyre került Rudolf Zajac orvost említhetnénk, aki a szlovák egészségügy radikális megreformálásának szentelte életét (állítólag még elképzelései is vannak), de szakmai körökben komoly embernek tartják František Tóth (12.) gimnáziumigazgatót is.

Vezető helyen, konkrétan az ötödiken találjuk Poprád alpolgármesterét, a párt alelnökét, Anton Dankót, valamint a másik két alelnököt: Imrich Béreš a hatodik, Róbert Nemcsics a hetedik. Béreš a Bank Austria igazgatótanácsának tagja, korábban alelnöke. Mellesleg a néptánc-koreográfusi végzettséget is megszerző alelnök 1993–1994-ben Michal Kováč köztársasági elnök titkárságvezetője és protokollfőnöke volt. Nemcsics már érdekesebb figura. Neve tíz céghez kötődik vagy kötődött, ebből a legérdekesebb az úgynevezett Národný autodrom Slovakia a. s., ahol a felügyelőtanács tagja, és ahol az a Jozef Studenič az igazgatótanács elnöke, aki az Ivan Gašparovič által alakított HZD választási listáján a tizenkettedik. Emellett az igazgatótanács elnöke a 200 millió koronás alaptőkéjű Toplimo cégben, és vezérigazgatója az E-trade nevű vállalkozásnak. 1996 és 1998 között, a harmadik Mečiar-kormány idején a pénzügyminisztérium hivatalvezetője és egyben a Tipos igazgatótanácsának tagja volt. Korábban dolgozott a Rock FM Rádióban, ‘89 előtt pedig az állami rádió és televízió munkatársaként. Jozef Banáš, az ANO főtitkára a 11. a jelöltek közt. Ő az átkosban Csehszlovákia berlini nagykövetségén tevékenykedett, majd a külügyminisztériumba került, de dolgozott – igaz már a váltás után – a bécsi külképviseleten is.

Van a listán ismertebb magyar név is: Sklut Tibor, Felsőpatony polgármestere az ötvenedik.

A lista nagy hiányzójának számított még pár hete Ľubomír Dolgoš, a Mečiart az elsők közt elhagyó volt privatizációs miniszter, ám mióta kiderült, regnálása idején kanálisokon folytak el a pénzek, nem lehet csodálkozni.

Egy dologban azonban jelentősen különbözik az ANO listája a többitől: az első húsz helyet elfoglalók közül csak ketten nem pozsonyiak.

Az életrajza alapján a leggyanúsabbnak vélt jelöltet – nevét most borítsa jótékony homály – kiszúrtuk, s megkérdeztük a www.cibulka.com weboldalt, mit tud róla. Az eredmény: Lotos néven együtt-működött a kommunista titkosrendőrséggel, az ŠtB-vel.