Amerikai Godot

Lassan, de biztosan kimúlik az amerikai választásokból az eufória. Az a pozitív fíling, hogy lám, az amerikai demokrácia micsoda heroikus küzdelmekre készteti a jobbnál jobb és másnál másabb jelölteket, eltűnőben, mint az MKP-elit imázsa. Mára maradt a szakadatlan küzdelem és egymás feketítése, amiben az amerikai kampányszakértők világelsők.

Demokratáéknál még mindig a Barack Obama–Hillary Clinton páros liheg az elsőségért, bár Obama behozhatatlan előnye egyre nyilvánvalóbb mindenki számára. Kivéve Hillaryt. Rajta már az sem segít, ha a Demokrata Párt beszámítaná Florida és Michigan (Obama nem volt a listán) előválasztások eredményeit, amelyet a Párt előre megsemmisített, mivel az államok a szuperkedd előttre hozták (a médiafigyelem miatt) a voksolás dátumát.

Miközben várja Godot-ját a Demokrata Párt, közös pénzkezelésbe kezdett hivatalosan mind a két jelölt számára, igazából inkább Hillary adósságait rendezendő, aki 12 millió dollárt adott kölcsön – saját kampányának. Bennfentesem szerint akkor vesztett a Hillary-csapat, amikor Iowában öt dollárt gomboltak le a csipsz és kóla „kombóért” a derék aktivistákról, akik ünnepelni jöttek győzelmét.

Márpedig pénz dolgában a demokraták annyira nem állnak rosszul, mint anno John McCain, aki szinte az utolsóból lett első és már kampányának első hónapjaiban másfél millió mínuszt szedett össze. Minél több dollárt költenek a demokraták a saját versenyükre és egymás ellen, annál több ideje van a republikánus jelöltnek meggyőzni saját bázisát és a függetleneket, hogy adakozzanak. Kapóra jön neki, hogy Hillary már tetemre hív. Ha még most is Obamát támadja, akkor nyilvánvaló lesz, hogy nem a mostani jelölésben bízik inkább, hanem McCainben. Hogy az öreg megveri a fiatalt novemberben. Akkor, New York szenátoraként még pár évet lehúzva újra pályázhatna. Ám Hillary támadása már nem szavazatainak növekedését eredményezi, hanem a szuperdelegáltjai csökkentését okozza, akik már így is szép számmal állnak át a másik táborba.

Obama kezére játszik Amerika rendkívül rövid politikai memóriája. Novemberben már kevesen fognak arra emlékezni, hogy volt egyszer egy Hillary. Minél gyorsabban ér véget a demokraták küzdelme, annál több ideje marad Amerika Godot-jának az egész országgal elhitetni, hogy: „yes, we can!” (igen, mi tudunk).