Állam és egyház a világiasodó Európában

A spanyol állam a demokratikus alkotmány 30 évvel ezelőtti elfogadása óta fizet az egyháznak. Szubvenciók, adóengedmények és könnyítések révén évente 5 milliárd euróval támogatja a katolikus egyházat. Ám a szocialista kormány lazítani akr az egyház és az állam közötti kötelékeket – írta a Newsweek című amerikai hetilap.

A növekvő vallási közömbösség légkörében José Luis Rodríguez Zapatero miniszterelnök 2006-ban figyelmen kívül hagyta az egyház ÁFA-mentességét, és nem tartotta be azt a kormánygaranciát sem, hogy az állam pótolja azt a hiányt, amely az adófizetők felajánlásai és az egyház évi 144 millió eurós költségvetése között tátong. A szocialisták újabb lendületet adtak több szekularizációs tervnek, köztük az iskolai szexuális nevelés bevezetésének és az „esemény utáni” fogamzásgátló tabletták ingyenessé tételének.

Miközben az iszlám egyre inkább a vallási színtér fontos részévé válik, az európai keresztények körében terjed a szekularizáció. A kormányok erőfeszítéseket tesznek mindkét irányzat kezelésére, gyakran úgy, hogy csökkentik a keresztény egyházak állami támogatását, s növelik más nagyobb vallásokét. Abból indulnak ki, ha minden felekezetet támogatnak, egyik sem kap hivatalos státust közülük. Németország hosszú időn át támogatta az állami iskolákban a keresztény hitoktatást, újabban más vallásokat, köztük az iszlámot is.

Nagy-Britannia kormánya is bevezette a muzulmán iskolák állami támogatását, s igyekszik távolságot tartani az anglikán egyháztól. Bár utóbbinak még mindig erős jelképes szerepe van, és minden négy állami alapiskola közül legalább egyet anyagilag is támogat, központi szerepe megkérdőjeleződik. A kormányban vita folyik arról, megreformálják-e a lordok házának rendszerét, amelyben az anglikán egyháznak 26 püspöke és érseke kap helyet.

Írországban mind többen vitatják a katolikus egyház hagyományos tanítását a nemi életről és a házasságról. A kormány keresi a lehetőséget, hogyan korlátozhatná az egyház döntési köreit az állami iskolákban. Norvégiában az állam és az evangélikus egyház szétválasztásáról szóló vita lezárultával a kormány egyházi hatáskörbe adja a püspökök kinevezésének jogát.

Görögországban, ahol az ortodox egyházat alkotmányos előírások kötik az államhoz, a legutóbbi évek egyházi botrányai – kábítószerekkel, szexszel, bírósági beavatkozásokkal kapcsolatos vissza?élések – hatására felerősödtek a han?gok, melyek a vallás állami szerepének újragondolását sürgetik. A görögök 65 százaléka helyesli állam és egyház szétválasztását.

Ez az irányzat a növekvő bevándorlás következménye is. Az, hogy az EU-ban 16 millió muzulmán él, és visszaesik a vallásgyakorlók száma, egyre nehezebbé teszi a kormányoknak, hogy megindokolják, miért kapnak kivételes jogokat bizonyos egyházak. Zapatero célul tűzte ki, hogy egyenlő elbánást biztosít Spanyolország négy fő felekezete – katolikus, protestáns, muzulmán és zsidó vallás – számára.

„Ami folyik, az a történelmi európai kereszténység vége” – mondja Jonathan Bartley, az Ekklesia nevű, vallási és társadalmi jelenségeket elemző brit agytröszt kutatója. „Ez lett a következménye a nagymér?tékű bevándorlásnak, a demokrácia kiterjesztésének, a társadalom szekularizálódásának és a vallási csoportok pluralizálódásának. Nincs olyan nagy egyház, amely igényt formálhatna arra, hogy mindenki nevében szóljon.”

Sok országban ez a folyamat rendkívül lassú, gyakran azért, mert alkotmányos változtatásokra, a bürokrácia és a történelmi beidegződések leküzdésére van szükség. Zapaterónak azért sikerült gyorsan csökkentenie az egyház befolyását, mert Spanyolországban nem létezik államvallás. A spanyol lakosság 80%-a ugyan katolikus, többségük ritkán megy templomba. A katolikus Zapatero is ritkán jár templomba. Törvényesítette a melegházasságot, örökbefogadási jogot adott a melegeknek, megkönnyítette a válást, törölte a kötelező hitoktatást az állami tanrendből. 2006-ban megkapta a klérus áldását ahhoz, hogy megszüntesse az egyház ÁFA-mentességét, cserében az adózók ezután adójuk 0,7%-át juttathatják az egyháznak.

Carlos García de Andoin, a Szocialista Párt kereszténységgel foglalkozó koordinátora szerint Zapatero ahhoz a nemzedékhez tartozik, melynek meggyőződése, a politikát el kell választani a vallástól. Erre vezethető vissza a szocialista kormányfő egyházpolitikája. Intézkedései hozzájárulnak a baloldal mobilizálásához is egy koherens és népszerű üzenet mentén. A spanyol püspökök vádjai, hogy Zapatero elárulta a hagyományos családi értékeket, csak elősegítik a kormányfő támogatóinak egységbe kovácsolását.