Allah ártatlan báránya

„Hű, ez blamázs!” – gondolhatta Ian Blair londoni rendőrfőnök, miután kiderült, hogy a pénteken lepuffantott „gyanús alak” nem hozható összefüggésbe a legutóbbi robbantásokkal.

A brit fővárosban mostanra már mindenki eszébe véshette, hogy meglehetősen kockázatos nyáron hosszú kabátban és kreol arcbőrrel mászkálni az utcán, a metró környékén pedig ez a viselet egyenesen életveszélyes.

Bocsássák meg nekem az istenek, de első gondolatom az volt, hogy a szerencsétlen brazil villanyszerelő elemelt valamit az egyik kioszkból, vagy feketén kötötte be a HBO-t a kuncsaftoknak, szóval vaj volt a fején, ezért próbált meglógni a rendőrök elől, ezért „nem működött együtt”. Aztán jól leszidtam magam. Nem voltam ott, nem tudom, mi történt, és lám, máris törvényszegéssel gyanúsítom Jean Charles de Menesest, aki sokakkal ellentétben legálisan tartózkodott és dolgozott Nagy-Britanniában. Talán sosem derül ki, miért kezdett rohanni a szerelvény felé, ám annyi bizonyos, hogy a rendőrök közvetlen közelről lőtték fejbe a földön fekvő férfit, akinél utóbb sem-milyen gyanús szerkezetet nem találtak.

Az én ítéletem szerint ez közönséges gyilkosság. A feszült atmoszférát, a rettegést és egyáltalán: a londoni körülményeket figyelembe véve védekezés az ismeretlen ellen. A Scotland Yard ugyan elnézést kért az ártatlan férfi haláláért és tragédiának nevezte a történteket, a brit rendőrség ugyanakkor hangsúlyozta, a férfi gyanúsan viselkedett, hátizsák volt nála, akárcsak a két támadás elkövetőinél, és felszólításra sem állt meg. A londoni hátizsákboltok lassan lehúzhatják a redőnyt, kabátot valószínűleg télen sem mernek majd viselni az ázsiaiak, és három lépésenként megállnak, hátha őket szólította valaki. Londonban egyébként több ázsiai él, mint amennyi Pozsony lakossága, el lehet képzelni, hogyan érzik magukat mostanában. Pár éve beszélgettem a második generációs londoni pakisztániak egyik szellemi vezetőjével, aki szerint a gyűlöletet a brit állam szítja a médián keresztül, a központi akaratot kifejező állam határozza meg, ki az ellenség és ki a barát. Akkor mosolyogtam ezen. Most már értem, miről beszélt Aki Nawaz, alias „Prophagandi”. Szerinte az európai ember számára minden „más”, „idegen” és „szokatlan” potenciális konfliktusforrás, ami ellen fel kell lépni.

Elég átfutni a muzulmán jogvédő egyesületek internetes honlapjait, hogy kiderüljön: a brazil fiatalember főbe lövését a londoni muzulmánok precedensnek tekintik. Mert ami egyszer megtörtént, másodszor is megtörténhet, és ha van

rá a többségi társadalom szerint racionális magyarázat, akkor az eljárás könnyen legitimmé válhat. Allah könyörüljön rajtuk, ha mindez igaz.