Ágyban, párnák közt

Annak ellenére, hogy Rudof Zajac miniszter leváltotta a nagyszombati kórház igazgatóját, pontosan nem tudni, mi okozta a korábban oda beszállított hajléktalan halálát: az orvosi segítség elmulasztása, avagy a szerencsétlen sorsú férfi alkoholizáló életmódja. Mert továbbra is mást állítanak a nagyszombati orvosok, mást az egészségügyi miniszter. Csak a lényegről hallgat mindenki: hogy nem az első esetről van szó, illetve arról, hamarosan ilyesmi bárhol előfordulhat. És nem csupán a hajléktalanokkal. Valószínűleg nem ilyen drasztikus módon fejezik be életüket, hanem „finomabban”. Például úgy, hogy ugyan bent tartják őket a kórházban, de takarékossági okokból nem kapják meg a szükséges, ám drága orvosságokat. (Gyakran most sem jutnak hozzá.) Vagy anyagiak hiányában késik a szívműtétük, húzódik a szervátültetés és sorolhatnánk. Manapság is előfordul, hogy a beteg nem éli meg az operáció időpontját. Nem egy panasz érkezett a rákos betegektől, hogy a kórházakban, pénz- és gyógyszerhiány miatt késve kapják a kemoterápiát, nem jutnak hozzá a rosszullétet, hányingert csökkentő orvossághoz. Hogy a kemoterápia után busszal mennek haza, mert a táppénzből, rokkantsági járulékból, nem tudják állni a mentő költségeit.

Félő, hogy januártól a kórházba utalt betegre még rosszabb ellátás vár, ennek oka a tárcavezető által szorgalmazott kötelező takarékoskodás. Hiába állítja, javul majd a helyzet, s hiába dicsekszik azzal, hogy az ágazat eladósodása az év végéig 4 milliárd koronával csökkenn. Illene tudnia, hogy ez nem a tárca érdeme. A betegek járnak kevesebbet orvoshoz, fogyasztanak kevesebb orvosságot. Főleg az idősebbek. Nem mintha hirtelen egészségesebbek lennének, pusztán azért, mert nem bírják állni a húszkoronás illetékeket, a tetemes gyógyszerköltségeket. Ők nem hajléktalanként, hanem ágyban, párnák közt halnak majd meg, és senki nem foglalkozik majd azzal, miért?! Talán mégsem csak a kórházigazgatót kellene leváltani...