Adóügyi mézesmadzag

Nincs párt a világon – Szlovákiát is beleértve – , amely választási kampányában ne élne az adócsökkentés ígéretével. De szlovákiai választópolgár sincs sok, aki kizárólag az adócsökkentési ígéretek megvalósíthatóságában bízva adná voksát a legnagyobb adócsökkentést ígérő pártra. Nem is azért, mintha eleve elérhetetlennek tartaná például a kereszténydemokraták által szorgalmazott, az SDKÚ által is támogatott egyenlő adó bevezetését. Főképp azért, mert jól tudja: amíg a pártstruktúra olyan az országban, amilyen, tehát egy sokszínű koalíciós kormány létrejötte biztosabb, mint egy egyértelműen jobb- vagy baloldali kabineté, addig az ilyen ígéretek megvalósíthatóságának valószínűsége rendkívül csekély. Mindezek ellenére a voksolásra készülők számára nem érdektelen, hogy milyen adó- és járulékterhekre számíthatna az egyes pártok kormányra jutása esetén.

A Dzurinda-kabinet működésének éveiben az adószabadság napja (tehát az a nap, amelytől kezdve a polgárok már nem az államra, hanem magukra dolgoznak) megközelítően két héttel kitolódott. Történt ez annak ellenére, hogy az utóbbi négy évben cégek és magánvállalkozók egyaránt kevesebb jövedelemadót fizettek az államkasszába. Az adószabadság napjának kitolódása tehát nem csupán és nem elsősorban az ilyen jellegű választási ígéretek „megvalósíthatóságát” tükrözi elsősorban. Inkább azt mutatja, hogy egy-egy kormánygarnitúra mennyire képes a költségvetési kiadások lefaragására, illetve az eredményesebb adóbehajtásra. És ami nem mellékes, a gyakran emlegetett, de csak nagyon lassan megvalósuló átfogó adóreformra. Bár a most lelépő kormány e vonatkozásban tett lépéseket – például a létrehozta a nagy pénzintézetekre, biztosítókra, az egymilliárd koronán felüli éves forgalmat lebonyolító vállalatokra szakosodó, ezekre jobban „odafigyelő” adóhivatalt –, teljes körű adóreformról távolról sem beszélhetünk. Olyanról, amelynek köszönhetően egyrészt érezhetően csökkennek az adó- és járulékterhek, másrészt pedig kevésbé látványos, de az adófizetés hatékonysága szempontjából hasznos intézkedések születnek. Például az adófizető vállalkozó mindig napra készen jut hozzá az adófizetéssel kapcsolatos új tudnivalókhoz, adóbevallását elektronikus úton továbbíthatja stb. Lenne tehát még bőven teendője e téren a szeptemberi választásokból kikerülő kormánynak. Félő azonban, hogy egy újabb széles koalíció létrejöttével – másra pedig nincs is esély – adóreform helyett további adókozmetikázásnak leszünk tanúi. Pontosabban: szenvedő alanyai.