Abbász csapdái

Lelkesedéssel fogadta a világ Mahmúd Abbász megválasztását, megelőlegezve a bizalmat a Palesztin Hatóság új elnökének a békefolyamat felújítását illetően. De mindenki tudja, ez hosszas, bonyolult folyamat lesz. A The Times azt írta, Abbász egyik fő előnye az, hogy ő nem Jasszer Arafat. Tegyük hozzá: ez a külföld szemléletére érvényes, a palesztin lakosság tekintélyes csoportjainak szemében Abbász egyik fő hátránya éppen az, hogy ő nem Arafat. A Maariv izraeli lap is új fejezet kezdeteként kommentálta a választás eredményét, s lelkesedéssel írta: most először szólította fel a palesztinokat egy megválasztott vezető az Izrael elleni erőszak beszüntetésére. Egy libanoni lap vezércikkének már a címe is sokat elárul: Isten veled, forradalom, Isten hozott, demokrácia. Az elvárások tehát óriásiak. Itt kell hangsúlyozni: ezek realitását elsősorban az erősítheti, hogy hétfőn megalakult az új izraeli kormány, amelybe belépett a Munkapárt, Simon Peresz miniszterelnök-helyettes lett: megfigyelők őt tekintik izraeli részről a békefolyamat motorjának, nem Saront és kivonulási tervét. Abbászt az arab világban inkább mozgalmi nevén, Abu Mazenként ismerték. Arafat jobbkezének számított, a háttérben dolgozott. Nagy előnye, hogy kiterjedt nemzetközi kapcsolatai vannak. Az 1993-as oslói izraeli–palesztin békeszerződések egyik kimunkálója volt. Arafat 2003 márciusában nevezte ki miniszterelnökké, de szeptember elején már le is mondott. Egyrészt nem értett egyet a második intifáda fegyveres jellegével, másrészt igazi hatalmat akart, ellenőrzést a palesztin biztonsági szolgálatok fölött. Nyolc ilyen szervezet van, s közülük ötnek a felügyeletét Arafat nem volt hajlandó átengedni, márpedig ez kulcskérdés.

Mikor lehet Abbász sikeres, azaz teremthet békét és palesztin államot? A sok fontos feladat közül a két legeslegfontosabb: az Izrael elleni támadások beszüntetése, mert e nélkül Izrael aligha járul hozzá a palesztin állam megszületéséhez, a másik pedig a palesztin területeken elburjánzott – Arafattól örökölt – korrupció felszámolása. E nélkül aligha tudja visszaszorítani például a Hamász népszerűségét. Bő fél év múlva palesztin parlamenti választások lesznek. A legutóbbi helyhatósági választásokon egyedül a Hamász közel ötven százalékos sikert ért el. Jó jel, hogy az Abbásszal való együttműködésre tett ígéretet a Hamász is, az Iszlám Dzsihád is. Ez utóbbi azonban ezzel egyidejűleg az Izrael elleni harcra buzdított. E kettő aligha egyeztethető össze, ha Abbász politikai céljait tekintjük. Az új elnöknek sokfelé kell kemény tárgyalásokat folytatnia. A szélsőséges, fegyveres palesztin csoportokkal, amelyek nyilvánvalóan részt kívánnak a hatalomból, viszont Izrael nem hajlandó velük tárgyalni.

Ugyanakkor az Izraellel folytatandó alkudozások során sem mutathat puhaságot, mert azok a palesztinok is elfordulnak tőle, akik most támogatják. Itt minden békepárti politikusra elkerülhetetlennek tűnő csapdák várnak, kérdés, hogy Abbásznak sikerül-e a lavírozás. A nagyhatalmak, s elsősorban Izrael segítsége nélkül aligha. Máris megüzente Saronéknak, a palesztin államot csak az 1967 előtti határok között, Kelet-Jeruzsálem fővárossal és a palesztin menekültek visszatérésével tudja elképzelni. Az érem másik oldala: nincs az a jóindulatú zsidó kormány, amely e feltételek elfogadásába bele ne bukna.