A zsarolás iskolapéldája

Az eredmény világosan megmutatta, a hazai választót hidegen hagyta az EP-voksolás. Ennek ellenére a lapokban másról sem lehetett olvasni. Mintha az újságírók összefogtak volna, elhatározva, hogy csak azért is untatni fogják az olvasót. Önostorozó címlapokkal, kommentárok, elemzések, interjúk sorával találkozhattunk, melyek hamut hintettek a fejü(n)kre a tizenhét százalék miatt. Az uniós bácsiktól is kaptunk egy kis szelíd dorgálást. Ejnye-ejnye, legifjabb gyermekeink, kevesen voltatok. Mert a negyvenöt százalékos európai átlag, az olyan kiváló, mi?

Szerencsére távozásoknak, lemondatási szándékoknak nem voltunk híján a héten. Ez általában olvasóbarát téma. Rusko például Bugárt váltaná le. Mit akar a mi Bélánktól ez a tévésből lett földkisajátító! – hördülhetnek föl több vidéki vendéglátó-ipari egységben. De a gazdasági miniszter ezúttal nem az MKP belügyeibe akar beavatkozni, nem is a parlamentből szeretné őt kiseprűzni. Ő Bugár Istvánt, az energiaszállító rendszer vezetőjét szeretné leváltani, mert – szittya őseink lovas bravúrját idézve – két lovat ül meg, miközben ülepe csak egy van: ott találjuk őt a Slovak Telecom felügyelőbizottságában is. De már jó ideje! Nem értem, a koreai nemzet nagy barátjának miért csak most tűnt fel.

A komáromi MKP-sok viszont Fehér Miklós megyei elöljáró-helyettest menesztenék, akinek Král Katalin mentora és szövetségese (legalábbis az egyik regionális hetilap címlapján ezt olvastam). Hát igen, sok értékes épülete van a komáromi kórháznak, ezek többeknek jól jönnének, mond(hat)ja az egyik oldal. Milyen dolog az, hogy az ápolónők nem kapnak éjszakai pótlékot? – vet(het)i oda a másik oldal. Hogy hol az igazság? Azt nem tudom, de egy szeletével megismerkedhetnek az Új Szó jövő keddi számában. A héten a tandíj is megbukott, ennek kapcsán az egyik kommunista honatya, Mikuláš Juščík oda is mondta az oktatási miniszternek a Torgyán József által levédetett szlogent: „Monnyon le!” Fronc azonban rambói választ adott: „A csatát elvesztettem, a háborút nem.” A háborúhoz pedig – Montecuccoli szerint legalábbis – három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Pénz akadt volna. A nyakkendőben Kukannál is erősebb férfiideál, Ivan Mikloš azt találta mondani, ha a parlament rábólint a diákhitelről szóló javaslatra, akkor támogatni fogja a felsőoktatás költségvetésének bővítését. Ezt népiesen zsarolásnak hívják, s aki ilyet tesz, azt nehéz vasban viszik a törvényszék elé. A pénzügyminiszter viszont, úgy látszik, ezt is megteheti.

Lakót váltott a Grassalkovich-palota. Mečiar és Gašparovič áprilisi tréfának durva, állt lapunk április 5-i címlapján, az első forduló eredményeit értékelve. Azóta a tréfa kunderai kanyart vett, s nekünk is viselnünk kell a következményeit, mint a képeslapján trockizmussal hencegő diáknak. Az ítélet ezúttal öt év.