A Vezér meg én

Hetente egy alkalommal példásan önfeláldozó vagyok: kollégáimat kímélendő önként vállalom, hogy elmegyek Ján Slota sajtóértekezletére.

A székházbotrány ugyanis újra ráirányította a figyelmet a parlamenten kívül szakadt honfira, ő pedig ezt sikerrel aknázta ki. Azóta rendszeresen tart sajtótájékoztatót, mint a nagyok. Ehhez joga van. Újabban pedig – micsoda propagandisztikus, dr. goebbelsi éleslátás – éppen abban az időpontban, amikor (szerinte nem) riválisa, a „ganajból előhúzott” (igen, ez egy Slota-idézet) Peter Súlovský. Ehhez is joga van. De a hírlapíró nem tud kettészakadni, hogy mindkét nemzeti pártnál megjelenjen, így választásra kényszerül. Ha rosszul indult a napom, és fel szeretném pergetni, Slotát választom.

Slota tájékoztatója külsőségeiben nem valami fényes.

A nemzeti vezető általában késik. Olykor csak elegáns öt percet, de ha egyenesen Zsolnáról jön, olykor negyed órát is. Érkezésekor a hátsó sorokban ülő párthívek moraja fogadja, szerencsére tapsolni nem tapsolnak. A Vezér lazán jön, némelyik ismerős újságíróval kezet fog, odabiccent valakinek. Aztán kezdődik a show... A véleményalkotást az olvasóra bízva ideírom a nemzeti vezető néhány kijelentését, kommentár nélkül. „A parlament egy magyar odú, melynek hozzánk, szlovákokhoz már semmi köze nincs, hisz ott szlovákellenes törvényeket fogadnak el.” „Hatalmas veszély, hogy a restitúciók során 200 ezer hektár föld kerül a magyarok – elsősorban Horthy-fasiszta grófok – kezére. A kulturális és a gazdasági autonómia után most politikai autonómiát is szereznek.” „Nem véletlen, hogy a Magyarok Világszövetsége az uniós csatlakozás ellen van, hisz az unió érdekei ütköznek a magyar irredenták érdekeivel.” „A mi nemzeti pártunk kemény lesz. Nem akarunk tárgyalni az MKP-val. Senkivel nem akarunk tárgyalni, aki megkérdőjelezi Szlovákia területi integritását, és az államalkotó nemzet érdekeit. Mert itt csak egy államalkotó nemzet van, és ez a szlovák nemzet.” „A Statisztikai Hivatal elnöke buta, ha azt mondja, hogy a referendum és az elnökválasztás egy napon drágább lesz.” „Hogy mi a mi szlovák kártyánk? Minden magyar irredentát úgy pofán vágni, hogy végre felébredjen! Szlovákiában a szlovák az államalkotó nemzet, és nem fognak itt nekünk holmi idevándoroltak parancsolgatni.” A sajtótájékoztató végén kábán támolygok ki a teremből. Nem tudom eldönteni, mi a rosszabb. Ha valakinek ennyire rossz a humora, vagy ha mindezt komolyan gondolja.