Több mint 3 évtizede tagja vagyok a volt Csehszlovák majd a Szlovák Vadászszövetségnek. Szlovákia legdélibb részeihez tartozó apróvadas területén, Marcelházán gyakorlom a vadászatot 1971-től.
A vad nem árucikk?
Visszatérnék a vadászati jog gyakorlásához. A szocializmusban jogtalanul eltulajdonított földek ismét az eredeti tulajdonoshoz kerültek, a földeken ő gazdálkodik vagy az általa megnevezett bérlő. Nem vagyok földbirtokos sarjadék, de engedtessék meg, hogy a vadászati jog gyakorlásában a földek tulajdonosai vagy az általuk meghatározott bérlők, gazdák szava legyen a döntő. A föld értéke meghatározott értékrendi (bonitáció) csoportba tartozik, tehát a vadászati terület értékét is így kellene megállapítani. A „minden a miénk” ideje elmúlt, helyébe az enyém, tied, övé került. Ebben az országban minden talpalatnyi földnek van tulajdonosa!
Az új vadászati törvény megalkotását olyan megújulás szellemében tudnám elképzelni, hogy a természet védelme és vele együtt a rajta élő állatvilág védelme, szaporulatának szakszerű szabályozása államilag támogatott legyen. A vadásztársaságok irányítását állami felügyelet által kijelölt szakemberek ellenőrzése alá kell vonni, amennyiben az állam hathatós támogatást biztosít. Az ország területén élő vad az állam tulajdona, azonban a társaság tevékenységéhez kapja meg a megfelelő állami támogatást.
Bathó Hubert Marcelháza
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.