A titokzatoskodó Fico

A napokban az egyik internetes hírportálnak sikerült szóra bírnia Robert Ficót, de az egyszeri olvasóban nem hagytak mély nyomot az elhangzottak, a maradandó élmény elmaradt.

Politikussal készített interjút olvasni gyakran elsősorban csak szórakozás, a körmönfont válaszokból hosszas fejtörés után lehet kisilabizálni, hogy „mit is akart mondani a költő” – azaz az interjúalany. A legjobb módszer a semmitmondás leleplezésére, ha egy-egy kérdés és válasz után magunkban visszaidézzük, mi is volt az eredeti kérdés és a válasz, és belegondolunk, saját magunk milyen érdemi választ vártunk volna. Robert Ficóból konkrétan semmit sem tudtak kihúzni a hírportál riporterei.

A miniszterelnök azt tette, amit a médiával folyamatosan tesz: háborúzott és minősített, ahelyett, hogy válaszolt volna. A kérdésekre folyamatosan visszakérdezés volt a válasz, tett néhány kinyilatkoztatást, vagy figyelmen kívül hagyta az eredeti kérdést és egészen másról beszélt. Az interjú elolvasása után sincs fogalmunk arról, hogyan viszonyul Fico az SNS-hez és a többi lehetséges koalíciós partnerhez, miként ítéli meg Andrej Kiska első évét az elnöki székben, mi lesz Pavol Paška sorsa, feltűnik-e ismét a Smer keleti erős embere a párt választási listáján. Olcsóbb lesz-e az élelmiszer és pontosan miből fog állni a kormánypárt szociális csomagja? Annyit sikerült megtudni Ficótól, hogy a kormány jól teljesít és már szerinte is bevallottan kampányidőszak van. Továbbá azt, hogy a miniszterelnök magabiztos és határozottan eleven („Azt kéne mondanom, hogy holnap meghalok?” – válaszolta Fico, amikor szembesítették korábbi kijelentéseivel, hogy 2014-ben már nem szeretne a politikában ténykedni, viszont 2015-öt írunk).

Ami a legfurcsább, hogy Fico az arroganciájával és a semmitmondásával egyetemben a következő választások után is Szlovákia miniszterelnöke lesz, most ez a legvalószínűbb verzió. Akit magára haragíthatott, azt magára is haragította, nincs, aki elszámoltassa, a választókat egy újabb szociális csomaggal kiengeszteli. Márpedig ha az ellenzék nem képes megfelelő alternatívát felmutatni, akkor a Smer minimálprogrammal, mindössze a kollektív osztogatásra alapozva hitelesebbnek fog tűnni a választók szemében, mint bárki más. Legfeljebb az lehet a kérdés, hogy melyik párt vállalja fel a gyors haszonnal és kevés hosszú távú érvényesülési lehetőséggel biztató másodhegedűs szerepét Fico új kormányában.