A teknősbéka felmászott a…

Sokáig vitatkoztam vele, amikor végül kimondtam, jó, innen nincs tovább. Akkor adtam fel, nem is a meggyőzésére irányuló törekvésemet, mert az nem volt szándékomban, hiszen tiszteletben tartom mindenki (még az enyémmel szöges ellentétben álló, de) békésen megférő, nem buta és nem ártó véleményét (is). Csupán arra próbáltam rávezetni, hogy fogadja el, netán tisztelje: vannak más meggyőződések, lehetőségek, utak, amiket általában azért nem szoktunk elfogadni, mert nem ismerjük, és nem is akarjuk megismerni. Ám amikor teljes mellbőséggel azzal feszült nekem, hogy „hagyjam, ne jöjjek már a majmokkal!”… kikéri magának, hogy ő, akitől az intelligens tervezés (angolul: intelligent design) elmélete is távol áll, a majmokra lenne visszavezethető. Majd akkor fogadja el azt az elméletet, amelyet szikrácska koromtól kezdve az ateisták a pionír- és ifjúsági szervezeten keresztül, nemkülönben az iskola marxista-leninista, materialista (és ki tudja még milyen központilag diktált -ista) oktatásszemléletével belém sulykoltak, ha fel tudok hozni példát arra, hogy a világ bármely ZOO-jában (ez az ő kifejezése, egyébként állatkert) valamelyik „csíta” kiegyenesedik, két lábra áll, és a mellső végtagjaival mobiltelefonálni fog. Akkor jöhetnek a majmok… de addig nincs majomuralom. Itt teljességgel feladtam, hiszen nem vagyok szakelőadó a természettudományok területéről, aki indokolni és megtámogatni tudja a darwini evolúciós elméletet. Én csak annyit észleltem valamiféle fejlődésről, átalakulásról, változásról, módosulásról (vagy miről?), hogy az előttünk tíz-tizenvalahány évvel érettségizettek tablóján a fotókon megtermett, kész felnőttek, meglett tisztes asszonykák, emberkék (férfikék) voltak a „delikvensek”, míg az utánunk tíz-tizenvalahány évvel érettségizettek nyílt tekintetű gyerkőcök (a kivételek természetesen mindig erősítik a szabályt). Lényeg, hogy köztes médiumként mi – hátra meg előre nézve – külsőben eltérőségeket észlelhetünk, ha odafigyelünk. Ezért is lennék kíváncsi a jövőre, ha megérhetném. (Nem tartozom ugyanis azok közé, akik mindent megtesznek azért, hogy egy állítólagos próféciában megjelent közeli világvége elől a Szíriuszra legyek teleportálva.) Nem szívesen, de megnézném, milyen lesz a jövő, főként milyenek lesznek az állatai. A hét méter magas teknősbékák, a négyméteres rákok, a futball-labda nagyságú pókok. Mivel a fejlődéselmélet bizonyított szabályaiból kiindulva azt állítja egy nemzetközi tudóscsoport, hogy több mint egymillió év múlva ilyen állatok népesítik be a Földet. A tudományosan kikövetkeztetett jövőkép azt is megmutatja, hogy azoknak a majmoknak az utódai maradnak csak fenn, amelyek képesek lesznek kosarat fonni, és a farkuk hegyével kommunikálni. Elképzelem, ha megmaradnak egyáltalán a fűzfák, nem a kecskebékák, hanem az óriásteknősök másznak fel rájuk. A békák ugyanis – páncéllal vagy páncél nélkül – akkor is huncutok lesznek. Tudni fogják annyi év múlva is, hogy a legmagasabb ágon mindig csak a más majoma volna jó.