A szociális tárca már abbahagyta a szorítást

Nem mindenki töltötte pezsgőzéssel az idei év első perceit. A Szociális Biztosítóban például a számítógépeket figyelték, de az igazi stressz a magánnyugdíjpénztáraknál nyilvánult meg. Ezek a decemberi nyugdíjkampány során ugyan 230 ezer ügyfelet szereztek, de nem lehettek biztosak a dolgukban. Vannak ugyanis olyan ügyfelek, akik több biztosítóval is szerződést kötöttek. Állítólag ebben az ügynökök keze van, akik így több jutalékra számítanak. A Szociális Biztosító rendszere viszont minden születési számra csak az első beérkező szerződést fogadja el, így azután nem is csodálkozhatunk azon, ha az újév első perceiben, a rendszer indulásának pillanataiban nagy számítógépezés folyt mind a nyolc magánnyugdíjpénztárban.

Hosszú távon ennél sokkal érdekesebb figyelemmel kísérni a nyugdíjpénztárak felfutását. Meglepő módon sokan felkapták a fejüket arra a hírre, amely szerint decemberben „csak” 230 ezer ügyfél állt kötélnek, ami némelyek szerint jóval kevesebb a vártnál. Ma már 280 ezren vagyunk, ami a potenciális ügyfélkör 13 százaléka. Első nekifutásra ez nem rossz, ezt Ľudovít Kaník miniszter a héten azzal fejelte meg, hogy másfél év múlva 30 százalékos aránnyal már elégedett lenne. Magyarországon egyébként annak idején kétszer annyian léptek át, mint amennyire eredetileg számítottak. A tömeges részvétel minden második pillérbeli érdeke, hiszen nagyobb pénzt könnyebb fialtatni, mint a kisebb keretet. Kaník egyébként a héten komoly médiakampányba kezdett. Annak illusztrálására, hogy idén már nem szorít tovább, sőt lazítani kezdi az elmúlt években különösen szorosra húzott gyeplőt, közzétette a tervezett intézkedéseket. ĺgy azután számíthatunk az adóbónusz emelésére, sőt a társadalombiztosítási elvonások csökkentésére is. Az egyébként már régen nyilvánvaló volt, hogy a választási évben ilyesmire sor kerül. A lényeg a csökkentés mértéke, azzal Kaníkéknak tisztában kell lenniük, hogy egy szimbolikus csökkentés nem nagyon hozza meg a kívánt politikai hatást. Különösen olyan helyzetben, amikor hazánk hamarosan komoly reformriválist kaphat. Most ugyan sztárnak számítunk, a héten a Wall Street Journal nevezte Szlovákiát az új uniós tagországok mintaállamának, de feltűnt a konkurencia. Az új román kormány első intézkedése a 16 százalékos jövedelemadó bevezetése volt. Ez bizony elég nagy fejesugrás az ismeretlenbe, de egyelőre úgy tűnik, hogy ott is elszánták magukat a nagy rohamra. Adóvitákra nálunk is készüljünk fel, hiszen az adóbevételek tavalyi alakulásáról, a 14 milliárdos többletbevételről szóló első hírek után nyilvánvaló, hogy Ivan Miklošnak keményen kell harcolnia a 19 százalékos egyenadó megvédéséért. Egyébként nem lennénk szomorúak, ha az ellenzéknek ezúttal sikerülne keresztülerőszakolni mondjuk egy 2 százalékos csökkentést. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy a kormánykoalíciónak nagyon jól esnek a többletbevételek, és könnyű kézzel szétosztja autópályákra és más központi beruházásokra.

A hét érdekes eseményeként értékelhetjük az akadémia Szociológiai Intézete által a régiók közti különbségekről készült tanulmány közzétételét. Végre egy független elemzés, amely feltárja a hazai helyzetet, még akkor is, ha ez nem túl jó fényben mutatja Dél-Szlovákiát. A depresszióra hajlamosak számára nem ajánljuk a tanulmányozását. Egy dologra viszont biztosan jó az akadémiai elemzés. Annak alátámasztására, hogy a régiók felzárkóztatására szánt uniós pénzeknek miért kell éppen ezekben a régiókban landolniuk.