A Szlovákiai Református Keresz

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Isten igéjén és annak hitvallásainkban megfogalmazott igazságán áll. Egyedüli mércéje a teremtő, gondviselő és megváltó Isten emberi életre kinyilatkoztatott akarata. Az Egyház egész életét ennek alapján határozza meg.

A társadalomban lejátszódó folyamatokkal az Egyház akkor tud azonosulni, ha azok a megértett alapigazsággal összhangban állnak. Ha a társadalmi folyamatok ellentétesek az Ige üzenetével, az Egyháznak fel kell emelnie szavát. Ma a házasság, a család, a házassági hűség fogalmainak leértékelésével találjuk szembe magunkat. Az Egyház a világban él, és azok a hatások, amelyek megjelennek, befolyásolják az Egyház életét is. Mindezek tudatában az Egyháznak vállalnia kell a megértett igazság hirdetését még akkor is, ha fájdalmas döntéseket kell hoznia. Bár Egyházunk az egyetemes papság elveit vallja, az igehirdető lelkipásztorok felelőssége megkérdőjelezhetetlen. A lelkésznek példaként kell a gyülekezet és a társadalom előtt állnia. Erre készül tanulmányai alatt, erre tesz esküt Isten és az Egyház előtt. Az eskü szövege, hogy „a tiszta erkölcs fenntartásán buzgón munkálkodom” vonatkozik minden lelkészre.

A házassággal kapcsolatosan mindez példamutató, hűséges, a másikat elfogadó, a másiknak megbocsátó családi életet feltételez. Ennek fényében Egyházunk 10 lelkipásztor esetét vizsgálta ki, hatot vétkesnek talált, és palástvesztésre ítélt. Ez törvényesen, az egyházi joggal összhangban, körültekintően történt. Egyházi testületeink döntései érvényesek. Egyházunkban minden esetben testületi döntések vannak, és Egyházunk bírói joggal felruházott testületeiben fájdalmas, de Egyházunk hitelveivel összhangban álló döntések születtek. A döntések oka nem pusztán a válások, hanem az azon túl megjelenő, hitünkkel és bizonyságtételünkkel összeegyeztethetetlen tények voltak.

Határozottan elutasítjuk azt a vádaskodást, mely Egyházunkat ezen döntések miatt éri. Az Egyházban élő vádaskodók felidézhetik esküjük szövegét: ha emberi gyöngeségből magam is vétenék, az egyházi fenyítéknek magamat alázatosan alávetem. Az egyházon kívül élők, az Isten Igéjét önmagukra nem alkalmazók, a társadalom különböző hatásainak önmagukat alárendelők vádaskodásai nem mérhetők össze az általunk megértett igazsággal.

Egyházunk az érintetteket nem zárta ki a gyülekezeti és az egyházi életből. A gyülekezeti és egyházi élet minden területén jelen lehetnek. Élhetnek a sákramentumokkal, hallgathatják Isten igéjét, szolgálhatnak Isten dicsőségére. Hogy a lelkészi státus elvesztése jövedelemvesztéssel jár, igaz. Ám az Egyházban is érvényes, hogy a felelőtlen életnek munkajogi következményei is lehetnek. Az érintett lelkészek éppen olyan földönfutóok lettek, mint az egyház azon tagjai, akik vétségek nélkül is elveszítik állásukat világi munkáltatójuknál .

A keresztyén hit alapja a bűnbocsánat. Isten megbocsátja a vétkeket. A bocsánatot hiteles bűnvallásnak kell megelőznie. Az érintett lelkészektől Egyházunk várja a bűnvallást, az alázatot, az elcsendesedést, és nem zárta be előttük a szolgálatba való visszaállítás lehetőségét. Ha egyházunk döntési lehetőséggel felruházott testületei úgy döntenek, hogy az érintett személyek lelkészként szolgálhatnak, mert életüket megjobbították, az Egyház visszahelyezheti őket a lelkészi szolgálatba.