A szerencsétlen hetes

Amikor Pavel Koncoš másodszor nyújtotta be a 2006-ig szóló (egyébként harmadszorra elfogadott) agrárkoncepciót, Franz Fischler, az Európai Bizottság mezőgazdasági biztosa az egyik komoly támogatója volt. Koncoš akkortájt öt évre közel 70 milliárd koronát kért az állami költségvetésből, amit a gazdasági miniszterek a lehető legjobb szándék mellett sem fogadhattak el. Fischler akkor arra figyelmeztette Szlovákiát, hogy a mezőgazdaság az E- egyik legjobban támogatott ágazata. Mi meg hozzátesszük: a szocialista francia modellnek köszönhetően nem az egyik, hanem a legjobban támogatott ágazat – de ez most mellékes. Ugyanaz a Fischler eurominiszter néhány nappal ezelőtt felemelt mutatóujjal figyelmeztetett, a szlovák EU-tagság egyik komoly akadálya lehet az ominózus hetedik fejezet – tehát a mezőgazdaság. Azóta ugyanis Fischlerék feltehetően komolyabban utánanéztek, hogyan néz ki a szlovák agrárium, és nem csoda, ha megijedtek. Igaz, hogy az E- támogat (jobban, mint kellene), de Szlovákiában a támogatási rendszer átláthatatlan, fölöslegesen bonyolult és korrupciót generáló. Létezik alanyi jogon járó dotáció, létezik termékekre vonatkozó dotáció, mindez olyan dotációs rendeletek alapján, amelyek olvasása közben nemcsak a megfigyelő, de lehet, hogy a rendeletet lehúzó számítógép is hideglelést kap. A szlovák rendszer – nagyon leegyszerűsítve – abban tér el az európaitól, hogy nem a termelést, hanem a termelőt támogatja. A támogatások jelentős része nem a termékre, hanem a termelőeszközökre vonatkozik (melioráció, beruházási támogatások, tenyészetvásárlás stb.). A gazdaságban jártasok ezt úgy mondják, a támogatás a belépésekben (input) nyilvánul meg, a végterméktől (output) sokszor teljesen függetlenül. Az EU-támogatások jelentős része kiviteli támogatás volt, tehát a fölöslegtől – a kész termékektől – való megszabadulás támogatása. És még ezt is átértékeli a brüsszeli bizottság. A szlovák támogatások vagy alanyi jogon járnak, vagy névtelen hivatalnokok döntenek róluk. Ellenőrzés, hatékonysági indexek, nyilvános tájékoztatás nélkül. Konfliktus esetén a miniszter személyesen dönt és nem tartozik senkinek elszámolással. Ezt még a bőségesen dotáló E- sem fogadhatja el. S ha már a 7. fejezetnél tartunk: a termőföld alapvető termelési eszköz. A múlt század politikai és gazdasági változásainak következményeként uralkodó állapotok megváltoztatására 12 éven át nem volt elegendő politikai akarat. Márpedig tisztázatlan tulajdonviszonyokkal az E- nem kíváncsi ránk. Csak mellékesen jegyezzük meg: a távoli Új-Zéland megszüntette a dotációkat. Termékei a londoni árubörzén nagyjából annyiért kelnek el, mint a támogatott európai, köztük szlovákiai termékek. Az egyre nagyobb hiánnyal küszködő közpénztárnokokat egyszer még ráviheti a kényszer, hogy megnézzék, vajon működik-e így a rendszer. Okosabb lenne a kényszerhelyzetet megelőzni. S akkor talán lezárható a szerencsétlen 7. fejezet is. A szerző a Szabad Európa Rádió munkatársa