A suba meg az ing

Tanítani lehetne a román külpolitika legutóbbi húzásait arról, miként kell a nemzeti érdeket érvényesíteni úgy, hogy ravaszul kijátssza a nagyokat egymás ellenében. Az Európai Unió most prüszköl Bukarestre, amiért Izrael mellett egyedül Románia kötött különszerződést az USA-val arról, hogy az amerikai állampolgárokat kivonja a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) hatálya alól. Vagyis ha amerikai katonák súlyos háborús bűncselekményeket, emberijog-sértéseket követnének el román területen, az ICC nem járhatna el velük szemben. Washington eleve ilyen feltétellel akarta csak aláírni az ICC-egyezményt, amivel nagy nemzetközi felháborodást keltett. Különösen az EU ellenezte, hogy a nemzetközi jog szintjén rögzítsék az amerikai – és csakis az amerikai – katonák kivételezett státusát. S mivel ez nem sikerült, az amerikai nagykövetek feladatul kapták, hogy minden országban kezdjenek konzultációkat a román–amerikaihoz hasonló kétoldalú különszerződések megkötése érdekében. Nem nehéz megjósolni: az érintett államok többségében ez a washingtoni elképzelés kudarcot fog vallani. Az izraeli hajlandóság a közel-keleti helyzet miatt teljesen érthető. Viszont a román lépés alaposan meghökkentette Brüsszelt. Bukarest azzal érvel, hogy az EU nem adott ki a tagok és a tagjelöltek számára kötelező ukázt ez ügyben, amire az unió azt feleli, hogy a románok megvárhatták volna, amíg ez megszületik. Zárójelbe kívánkozik: ez is azt erősíti, mennyire tehetetlen és langyos az úgynevezett közös uniós külpolitika.

Bukarest tehát úgy döntött, közelebb van a suba, mint az ing, vagyis Washington, mint Brüsszel. De nem tett mást, mint felmérte a reális lehetőségeit. Románia alapvető célja a NATO-tagság elérése, Nastase kormányfő már tett olyan nyilatkozatot, hogy ha országát nem veszik fel a szervezetbe, akkor lemond. Nos, a novemberi prágai NATO-csúcson kiderül, mely országok kapnak meghívót, s ebben elsősorban az USA-nak van döntő szava. Egyes elemzők szerint Bukarest most annyira lekötelezte az Egyesült Államokat, hogy máris a szövetségben érezheti magát. Az EU pedig még berzenkedik egy kicsit, majd elfelejti az egészet, szankcionálni amúgy sem tudná Bukarestet. Egyrészt Washington védőszárnyai miatt, másrészt mert a románokon nincs mit büntetni. Románia nincs a 2004-es EU-csatlakozásra váró tíz ország között, s a 8–10 év alatt, mire uniós felvétele időszerűvé válhat, minden másként lesz. A tanulság pedig az, hogy jó a román külpolitika. Néha már túlságosan is.