A Pongó is aluszik

Ágh Attila politológus egy somorjai konferencián a magyar választások utáni helyzetet és a húzódó feszültséget a következő szavakkal jellemezte: „A választások véget értek, ismerjük az új kormányt és jó lenne most már egy jót aludni.” Magyarország és (lássuk be) a határon túli magyarok is bizonyos feszültségben élnek. Mintha az idei magyar választások sorsszerűek lettek volna, s mintha a fatális vég következne most be. Mintha három, aránylag simán levezényelt választás után ez a negyedik valami másról szólt volna. Nem szólt, s aki mást állít, illúziókat kerget. Este a televízióban Kecskés András elmondta, hogy állami díját ugyan elfogadta, de nem vette át. Nem, mert Magyarországon a közszolgálati médiában hetekig nem hangzik el nagyjaink egy-egy műve, míg a prágai rádió hetente sugároz Smetanát, Dvořákot. ĺgy van, csak ez éppen nem Kecskés hozzáállásán múlik. A kommersz elleni fellépés ugyanis nem politikai eszköztár kérdése. A politika irányította már a kultúrát, s abban Kecskéssel megegyezhetünk, hogy a nemzeti és a minőségi akkortájt aztán valóban a periférián mozgott. Csak fiatalabbak voltunk és nem érdekelt... Feszültségben él Szlovákia is. A választó ezúttal is ugyanúgy viselkedik, mit eddig négyszer. A választásoktól csodát vár, a választásokat pedig sorsdöntőnek tartja. Senkit sem akarok lebeszélni a választásoktól, de azért a 2002-es választások tétje mégsem annyira sorsszerű, mint amilyennek az elemzők mutatják. Csodára esély nincs, továbbra is érvényes Schutz Péter elemző mondata: Abban az országban, ahol az Egyszerűen Mária sorozat a legnézettebb, a választások nem végződhetnek jól.

A minap azonban rájöhettünk: van kiút! A Big Brother menedzsere ugyanis elmondta, megnyugodhat az ország, Pongó végre lefeküdt aludni. Mit mondjak, megnyugodtam. Ha Orbán nem volt képes viszszavinni az utcáról az embereket, a művészet nagyjai képtelenek az értékek válságát megszüntetni, akkor is nyugodtan aludhatunk. Mert Pongó is aluszik...

Ágh Attilát talán megkérem, szóljon már Pesten, ideje volna József Attilát minősített többséggel átírni, s a villamos helyére Pongót írni, hátha kis Balázs is nyugodtabban aluszik majd. Minden útszéli cinizmust félretéve valóban azt kívánom mind Magyarországnak, mind a magyaroknak, soha ne legyen nagyobb gondjuk, mint Pongó álma. S akkor talán jöhet Herder: de ez már egy másik fejezet.