A politikus pénze

Így alig van esély, hogy a következő választásokig sikerül átláthatóbbá tenni a képviselők vagyonbevallását. Pedig elvileg egyezség született a Smer és az ellenzék között, de a kormánypártnak valahogy nem áll érdekében a 2012-ben még oly sürgősnek tűnő kérdés rendezése. A politikusok vagyonosodásával így ismét vagy riogatni, vagy kampányolni fognak, a helyzet megváltoztatására pedig nincs politikai akarat.  Megvan az oka annak, hogy három éve miért állította olyan nagy egyetértésben a Smer és a friss ellenzék, hogy szükség van szigorításra. Igor Matovičék és az Egyszerű Emberek sikere és populizmusa, a régi politikai elit lassú elhasználódása, a korrupciós botrányok azt jelezték, a nyilvánosság szeretné látni, hajlandók-e a politikusok az őszinteségre, például a vagyonosodás kérdésében is.  Az más kérdés, hogy sokszor a nyilvánosság sem tudja kezelni az információkat: gazdag és sikeres politikusnak lenni a társadalom szemében legalább annyira elítélendő, mint szegény és sikertelen politikusnak. A gazdagság és sikeresség mintapéldájának számító Andrej Kiska ezt a csapdát az elnöki fizetés elosztogatásával kerüli ki, más, kevésbé tehetséges vagy adakozó kedvű politikusok viszont abban látják a kiutat, hogy egyszerűen továbbra is eltitkolják a bevételeiket, miközben a nyilvánosság ugyanolyan vehemenciával ugrik az ezres, mint a milliós nagyságrendű botrányokra.  Az ország alapjában véve akkor működne jól, ha a politikusok tisztességes fizetésből tisztességes életszínvonalat építenének ki, és nem kellene szégyenkezniük azért, mert össze tudtak spórolni két lakásra való pénzt egy olyan alapjövedelemből, amit egyébként az üzleti szférában a másodrendű bankárok is megkapnak (és bankárként kisebb a tisztséggel járó stressz, a nyilvánosság előtti számonkérés).  A valóság merőben más: a politikusoknak különféle alternatív, eltitkolt bevételi forrásaik vannak, a társadalom és az újságírói közeg pedig figyel és jobb híján találgatja, miből telik valakinek luxuslakásra, panzióra, négy autóra. Közben mindenki hazudik. A vagyonbevallások ügyét 2012 óta pihentették, a felháborodás csillapodott, egyre biztosabbnak tűnik, hogy minden marad a régiben. Pedig ha mást nem is, legalább a vagyonbevallást kötelezően elkészítő tisztviselők körét kellene kiterjeszteni, illetve megbüntetni azokat, akik hiányos papírokat adnak le. Miután ez aligha történik meg, a politikusok bevételeinek témája az marad, ami volt: eltitkolt tételek és a kampányban elővett vagyonosodási ügyek.