<p>A polgár újságot olvas. A reggeli kávéhoz. Újságolvasó magányát megosztja más polgárok újságolvasó magányával. Majd dolgozni megy. Pontosan, nap mint nap, kihasználva a munkára szánt időt.</p>
A polgár
Mert a polgár tudja, mi az érték. A polgár értékeket alkot. Adót fizet. Elhúzza ugyan a száját, de adót fizet. Meg járulékot. Mert ez a szabály, s neki a szabály jó. Mert van felelősségtudata. Fontos. Lett légyen a társadalmi ranglétra bármely fokán, fontos. Mert közterhet visel.
A polgár biztonságot keres. Van lakása, van családja, vannak szerettei. Van kiért. A polgár biztonságot teremt. Például éppen azzal, hogy közterhet visel. A polgár nem közömbös. Véleménye van. Ezért olvas újságot. Néz híradót. Véleményét elmondja. Vagy nem, de legalábbis a szerint él. És dönt.
A polgár szereti, ha szabad. Tudja, hogy felelős döntést csak szabadon hozhat. A polgárnak van felelősségtudata, mert tudja, a felelősség nélküli szabadság káoszt teremt. A káosz meg bizonytalanságot.
A polgár dolgozik. Tudja, jómódjának egyetlen záloga ő maga. A jómódot is szereti. Azt, amelyikért megdolgozik. Ezért nézzük konzervatívnak. Pedig mindegy, milyen értékrendet vall, uram bocsá', még baloldali is lehet, de abban is konzervatív. A polgár takarékos. A takarékosság nemzetvédelem - ezt tudja. Meg hitelt vesz föl. Nem álmai megvalósítására. Azért, mert így tud alkotói légkört teremteni maga köré. A polgár törleszt. Tisztességesen. Mert ez is a biztonság jele.
A polgár gyermeket nevel. A polgár gyermeke pedig lázad ellene. Csiszolódnak. S a gyermek majd így válik polgárrá. A polgár törődik. Nem hagyja cserben öreg szüleit. Ha elesett embert lát környezetében, segít. Mert a polgár szolidáris. Tudja, nem minden elesett embernek volt választási lehetősége.
A polgár kultúrlény. Színházba jár. Néha operába. Könyvet vásárol. Festményt. Zenei felvételeket. Kulturális javakat. Ő az igazi kultúrafogyasztó. Nem támogat, vásárol. A polgár fölveszi a szép ruhát. Miközben feleségét az őrület határára kergeti a nyakkendő kiválasztásakor, a férjét meg a megfelelő cipő keresésekor, ő maga készül. Nem csak magát öltözteti fel. Felöltözik a lelke is.
A polgárnak van lelke. Nem mindig mutatja, de van neki. És van véleménye. Ezért a polgár öntevékeny. Szervezkedik. Más polgárokkal együtt közösségekbe tömörül. Ha nem talál megfelelőt, akkor alapít egyet. A polgár beleszól. Kekeckedik. Megnézi, hova teszi a pénzét. És a voksát. A polgár képvisel vagy képviselteti magát. A képét viselőktől számon kér. Néha elolvassa a pártprogramot. Az önkormányzati döntéseket. Meg a sportrovatot.
A polgár közösségi lény. Szabad és felelős. Ezért választ. Politizál. Társadalmat alkot. Teremt. Eltart.
S tájainkon? Nos, tájainkon a polgár - hiányzik.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.