A pápa és a melegek

„Ha egy meleg Istent keresi, ki vagyok én, hogy megítéljem őt?” – mondta Ferenc pápa Brazíliából hazafelé jövet, s nyomban beindult a szenzációgyártás. Ami nem csoda, hiszen egyrészt uborkaszezon van, másrészt egy spontán pápai megnyilatkozás, interjú – ritkasága miatt – mindig nagy szám, harmadrészt a világ legnépesebb egyházának vezetője mondott valamint, s negyedrészt, de legfőképpen, egy olyan „menő” témáról nyilatkozott, amelyről egyházi vezetők egyébként ritkán beszélnek. Szenzáció, újdonság, reform? A szenzációra, újdonságokra, reformra éhes olvasót le kell hűtenünk: egyik sem. A kontextusok és az egyházzal kapcsolatos alapismeretek hiánya, valamint a sztereotip prekoncepciók miatt válhatott mégis az utóbbi napok mediális slágertémájává Ferenc válasza. Kezdjük ez utóbbival. XVI. Benedek pápát nem különösen kedvelte a média, sem a liberális elitek, ezzel szemben Ferenc pápa megválasztása óta a sajtó kedvencévé vált. Kialakult egy sablonos látásmód, mely szerint előbbi egy visszamaradott, konzervatív, szűklátókörű egyházfő volt – ez nagyrészt nem felel meg a valóságnak –, az új pedig az ellentétje: egy szimpatikus, liberális reformpápa (nagyrészt ez sem igaz). Aki jó fej, és jó dolgokat mond. Így ha Ferenc pápa felszáll a repülőre, s azt nyilatkozza: ki vagyok én, hogy elítéljek egy meleget, nyomban kész a szenzáció, miközben ezt akár elődje, vagy annak elődje is mondhatta volna. Itt érkezünk el a tartalmi részhez, melyben semmi újdonság, az egyház tanaival történő szakítás nem volt. Kétezer éves tanítás, hogy nem az embert kell elítélni, hanem a tetteit. Ugyanúgy nem számít újdonságnak az a tétel sem, hogy a melegek is ugyanolyan testvérek, mint a többi ember, s régi keresztény axióma az is, hogy a homoszexuális „viselkedés”, s nem maga az orientáció számít bűnnek. A melegeket pedig nem kizárni, hanem integrálni kell – az egyház tanítása szerint segíteni az Istenhez vezető úton. Mint mindenkit. „Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét” – írja a melegekről a katolikus egyház katekizmusa, mely aktuális „verziójának” főszerkesztője egy bizonyos Joseph Ratzinger bíboros volt (ismerős a név, ugye?). Nem számít újdonságnak, hogy egy pápai nyilatkozatot félreértelmez a fősodrú média – legfőképpen a kontextus, s nem ritkán az alapismeretek hiánya miatt. Amikor például tavaly XVI. Benedek legújabb könyvében azt írta, Jézus Krisztus nem a nulladik évben született, hanem évekkel korábban, jó páran szintén világszenzációról cikkeztek, miközben ebben semmi újdonság nem volt. Valamiben ugyanakkor újszerű a pápa: a hangsúlyokban. Nem megszokott, hogy egy egyházi vezető a melegekkel kapcsolatban – de itt említhetnénk más csoportokat is – az egyházi tanítás pozitív és toleráns elemeit domborítja ki, nem pedig a restriktív passzusokat. Aki azt várja Ferenctől, hogy átírja az egyház tanítását, csalódni fog, aki viszont a megértőbb szavakat és a gesztusokat hiányolta eddig az egyházi vezetőktől, az valószínűleg emberére lel az új pápában. Kérdés, hogy a hangsúlyeltolódásra hogyan reagál a szlovákiai katolikus egyház – vezetői eddig nem tűntek nagyon „ferencesnek”.