A nemzet és az ő megosztottsága

Annak érdekében, hogy az olvasó kapaszkodókat találjon, idéznem kell a „Felhívás” első két mondatát, miszerint: „A komáromi Szüllő Géza Polgári Társulás elítéli azoknak a Magyar Koalíció Pártján (MKP) belüli és kívüli csoportoknak a hónapok óta összehangoltan folyó tevékenységét, melynek kicsúcsosodásaként röplapokkal és plakátokkal megzavarták az MKP Európa Parlamenti választásokat megelőző komáromi kampánygyűlését. Ezzel megbontották a magyar egységet, megrendítették a felvidéki magyar választópolgárok MKP-ba vetett bizalmát, aminek következtében a városban és a régióban a választásokon résztvevők aránya eddig sohasem látott mélységekbe zuhant.”

A nemzet megosztottságáról és megoszthatóságáról nyilván megoszlanak a vélemények, mindazonáltal nem hiszem, hogy akár a nagymegyeri, akár a királyhelmeci, vagy urambocsá a marcelházi szavazópolgárokat megrendítette volna a Komáromban történt plakátragasztás, vagy a röpcédula osztogatása, különös tekintettel arra, hogy a Fehér Miklós körül gerjesztett vihar okairól – velem együtt – elhanyagolható mennyiségű megbízható információval rendelkeznek. Ismereteim szerint – kérem, javítson ki, aki jobban tudja – az MKP az EP-választásokat megelőző kampánygyűlését Komáromban 2004. június 4-én a kora esti órákban tartotta, amit én – és velem együtt nagyon sokan – méltánytalannak és gusztustalannak tartottam akkor, és tartok ma is, hiszen abban a pillanatban kezdődött el a szuperbuli, amikor 84 évvel azelőtt aláírták a trianoni diktátumot. Ilyet egyetlen jóérzésű, magyar nemzettudattal bíró, saját történelmét tiszteletben tartó ember sem tesz meg, s nem vállal vele közösséget. Meggyőződésem, hogy ha abban a pillanatban Klapka György szobra előtt nem Lagzi Lajcsi muzsikál, hanem mondjuk Gáspár Tibor szólal meg hitelesen egy elcsatolt országrész tragédiájáról, szükségtelenekké váltak volna a bérelt autóbuszok, mert a tér megtelt volna emlékező és jövőbe néző, nemzetüket a kommerszért még aprópénzre nem váltó magyarokkal.

Egy, a fiskális és spekulatív érdekek mentén létrejött pártnak, amely másként szólal meg a választási programjában és megint másként viselkedik akkor, amikor kormányszerepet vállal, szembe kell néznie azzal az elkerülhetetlen veszéllyel, hogy tevékenysége kapcsán ellentétbe kerül választói különböző rétegeivel, mint ahogy azzal is, hogy behatárolt lehetőségei szerint a választópolgár számon kéri az ígéreteket.

Nem amiatt maradt távol kétszázezer magyar szavazó, mert Komáromban röplapokat osztogattak, hanem vélhetőn azért, mert az MKP-nak nincs kidolgozott nemzetstratégiája, mert nincs az itt élő magyar nemzetrészre vonatkozó cselekvési programja, mert nem született meg az itt élő nemzetiségek jogállását meghatározó törvény, mert nincs semmilyen garancia a magyar nemzetiségi kultúra anyagi támogatására, mert a párt képviselői elfogadták a botrányos közigazgatási törvényt, mert közreműködtek a gyakorlatban hasznavehetetlen nyelvtörvény megszövegezésében és elfogadásában. Hiányzik negyvenezer magyar ajkú roma szavazata, mert kilátástalan helyzetbe kerültek, s hiányzik azon régiók magyar polgárainak a szavazata, ahol a munkanélküliség nyáron is meghaladja a 40 százalékot, s ahol a családok és a gyermekeik jövője több mint bizonytalan. Hiányzik a keletiek szavazata, akik úgy érzik, mindenki cserben hagyta őket, s nem mentek el szavazni azok, akiknek elegük van azokból a helyi kiskirályokból, akik jó kommunistaként most az MKP köpönyegében és a párt ideológiája által védetten lettek számos községben élet és halál urai. És otthon maradtak azok, akiket sújtottak a Beneš-dekrétumok, akiknek földjét a Csorbatói Jegyzőkönyv alapján vették el, s otthon maradtak azok, akik már unják hallani, hogy a magyar ügyek intézésére a koalíciós partnerek részéről nincs politikai akarat. A nemzet megosztásáról lehet őszintén és lehet demagóg módon is gondolkodni, véleményt alkotni. Sajnálom, hogy a Szüllő Géza Polgári Társulás nagyon tehetséges csapata a kialakult helyzet elemzése helyett most a demagógiát választotta, s feloldotta a pártot a reá háruló felelősség alól, egyszersmint megbélyegezve azokat, akik gondolkodnak, vagy netán másként gondolkodnak.

Az én olvasatomban a magyar választópolgárok kétharmadának távolmaradása figyelmeztető üzenet az MKP ideológusai és stratégái felé. Ezt a szempontot is figyelembe véve számomra lehangoló az MKP állásfoglalása, amelyben sikerként tűnteti fel az EP-választások eredményeit, különös tekintettel a számos szlovák szavazatra. Ennél lehangolóbb ebben a helyzetben itt a Felvidéken csak az, hogy Fehér Miklós erkölcsi, emberi és politikai értékeit állítják szembe a köznép erkölcsi és emberi értékeivel, s nem azokat a politikusokat teszik felelőssé valami balul sikerült dologért, akik már nem tudnak, de nem is mernek jövőképet állítani az itt élő magyar nemzetrész elé, melynek híján nehéz lesz újra nemzeti hevületbe hozni a korábban biztos választókat.

Azokat a választókat, akik most még nem keresték a politikai alternatívát, de ha az MKP továbbra sem tud élő kapcsolatot teremteni velük, előfordulhat az, amire a Szüllő Géza polgári Társulás most ráirányította a figyelmet: a bizonytalanságban élők könnyen válnak manipulálhatóvá, ami szabad utat nyithat a magyar nemzeti szekértáborok kialakulásához.