A Milosevics-rendszert megdöntő DOS dicstelen vége

Dicstelen vége lett a milosevicsi uralmat megdöntő szerbiai pártszövetségnek: noha a másfél tucatnyi pártból és szervezetből alakult Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) elnevezésű tömörülés papíron még egyben van, a valósában menthetetlenül két részre szakadt. A koalíció legerősebb pártja, a Vojiszlav Kostunica jugoszláv államfő vezette Szerbiai Demokrata Párt (DSS), bár hivatalosan tagja a DOS-nak, hónapok óta nem vesz részt munkájában, sőt, árnyékkormányt alakított a Zoran Djindjics vezette szerbiai koalíciós kormánnyal szemben és elhagyta a parlamentet, tiltakozásul amiatt, hogy a DOS többi pártja megfosztotta 21 képviselői helyétől. A DOS 1999. október 24-én alakult, 18 ellenzéki pártot, koalíciót tömörített. Ez a heterogén összefogás 2000. szeptemberében, illetve decemberében a szövetségi, majd a köztársasági választásokon ellenzékbe szorította a milosevicsi baloldalt és a radikálisokat, majd 2001. június 28-án kiadta a hatalmát vesztett önkényurat a hágai Nemzetközi Törvényszéknek (NT). Éppen ehhez köthető az első komolyabb összetűzés a DOS-ban. A kiadatást Djindjics kormánya hajtotta végre, közvetlenül alkalmazva az NT statútumát. A DSS viszont azt hajtogatta, hogy belső törvény nélkül nem adhatók ki Hágának jugoszláviai állampolgárok, s tisztában volt azzal, hogy a montenegrói szövetségi koalíciós partner határozott ellenkezése miatt az NT-vel való együttműködést szabályozó törvény elfogadására nincs esély. (A jogszabályt nagy nemzetközi nyomásra 2002. április 10-ig fogadta el a jugoszláv parlament). A kiadatás után a DSS kilépett a DOS szerbiai parlamenti frakciójából, a jugoszláv kormány pedig szétesett. Augusztus 17-én következett az újabb sokk: meggyilkolták Momir Gavrilovicsot, a közbiztonsági szolgálat néhai tisztségviselőjét, aki alig néhány órával halála előtt titokzatos megbeszélést folytatott a jugoszláv államfő hivatalában. A DSS a legkeményebb vádakkal illette a kabinetet amiatt, hogy nem képes leszámolni a szervezett bűnözéssel. Ezután botrány botrányt követett: Belgrádban letartóztatták a Szarajevó által körözött Alija Delimustafics volt boszniai belügyminisztert. Ellenzéki magatartásuk miatt távozniuk kellett a vajdasági hatalomból a DSS képviselőinek, közöttük Rade Marinkovnak, aki „késekkel és tankokkal” fenyegette meg a vajdasági autonomistákat. A szóváltások és állandó összetűzések nyomán idén március elején a DSS bejelentette: nem vesz részt a DOS döntéshozó szerve, az elnökség ülésein. Ezzel gyakorlatilag megszakadt mindennemű együttműködés a koalíciós partnerek között. A DOS számára a de facto kegyelemdöfés az volt, hogy a pártkoalíció elnöksége néhány hete lecserélte a koalíció legtöbbet hiányzó parlamenti képviselőit, közöttük a DSS 21 tagját. E lépés nyomán a bonyolult parlamenti matematika eredményeképpen a DSS kárára kilenc képviselővel nő a DOS többi pártjának létszáma. A képviselőcsere jogosságát vitató DSS alkotmánybírósághoz fordult. Bármilyen határozatot is hoz azonban a taláros testület, a fonák helyzet aligha változik: a koalíciós partnerek – egymással elszakíthatatlanul összekapcsolva, ugyanakkor megbékíthetetlen ellentétben – a következő választásokig folytatják az ádáz harcot a hatalomért.