A mi negatív csúcsunk

Negatív rekorderek lettünk az egyesült Európában a tizenhét százalékunkkal. Politológusok intenek bennünket: ebben az országban valami nincs rendben, ha ilyen parányi a szavazási kedv. Szó sincs róla, ezzel egyetértünk, ebben a kicsike országban nem csak a valami nincs rendben. Viszont ennek semmi köze a részvételi arányunkhoz és európai negatív rekordunkhoz. Hogy ezt miért gondolom? Tessenek rám figyelni! Megpróbálom eloszlatni ezt az eurofóbiánkat.

Még ’89 előtt történt velem, de nem csak velem. Amikor ötévenként azt várta el tőlünk a szocialista haza, hogy a nemzeti front jelöltjeire szavazzunk. Ezt senki se vette akkoriban komolyan, de azért mindenki elment. A szavazásokat követő hétfőn arról a „meglepő” eredményről tudósítottak az újságok, hogy a szocialista Csehszlovákia lakossága ismét bizonyította, mennyire érett s mennyire demokratikus, mert a választásokra jogosultak 98,96 százaléka részt vett a voksoláson. Akkoriban pénteken és szombaton tartották ezeket a választásoknak csúfolt komédiákat. Egy ízben úgy terveztem, hogy majd szombaton, a szavazóhelyiségek zárása előtt átfutok, bedobom a cédulákat. Az ám. Szombaton délben megjelent a lakásunkon két szép szál rendőr, és megkérdezték, miért ignorálom a választásokat? Talán van valami problémám a szocializmussal? És hogy a választókörzetek versenyeznek egymással, hogy ki zár elsőként, s csak az számít zárásnak, ha százszázalékos a részvétel. És hogy mi lenne, ha most velük elballagnék a szavazóhelyiségbe? Erre aztán mit mondhattunk akkoriban? Semmit, az ember azt se tudta, hogy köpjön-e vagy nyeljen-e. Ma már ugye okosak vagyunk, ma már simán elküldtük volna a két rendőrt... Szóval, oda. A tények viszont: ’82-ben rendőri kísérettel mentem szavazni a nemzeti front jelöltjeire. Hétfőn az újságok arról tudósítottak, hogy 98,96 százalékos volt a részvétel, és az imperializmus újabb vereséget szenvedett. Szóval, politológus és nem politológus feleim! Nincs olyan nagy gáz a mi tizenhét százalékunkkal. Ez is belefér a demokráciába. A távolmaradó 83 százalék átruházta a döntés jogát a szavazáson részt vevő 17 százalékra. Ez szíve joga. Ettől még működik a dolog. Ez a tizenhét több, mint az az egykori majdnem száz.

A szerző a Pátria Rádió szerkesztője