A legszebb évszak – a kampány

Négy hét. Aztán csend. De ez a négy hét, ez a választási ciklus legszebb évszaka. Négyévente visszatérő ritka természeti jelenség. Aranybánya. A sötét mélyből most mossa partra az agyvíz a legritkább gyöngyöket. Ilyenkor az is éberen figyeljen, aki már megcsömörlött a politikától. Most minden hülyeség felfokozva jelenítődik meg, testet ölt, ilyenkor a jobb jobb, a kék kékebb, a lila lilább, a liba libább. Minden párt igyekszik kitalálni valamit, és többnyire ki is talál, hogy megszólítson, és ez végtelenül szórakoztató. Ezért lenne üdvös, ha mindenki minél több rendezvényre elmenne, és elhinné, hogy mindent elhisz, és a végén önfeledten kacagna. Káromkodni, dühöngeni nem szabad – arra való a maradék 3 év és 11 hónap. Pártot kampányáról – ez a választói jelszó, ha már a programokban nem lehet eligazodni. Ne kerüljük tehát e napokban a politikusok társaságát, még ha négy évig gondosan kerültük is, és gyermekeink fejét elfordítottuk, ha... Ne ódzkodjunk magunkhoz venni azt, amit kínálnak, igyuk szavaikat. Ne féljünk tőlük, hiszen csak meg akarnak simogatni. És közben figyeljünk polgártársainkra is, vegyüljünk el a tömegben, oldódjunk a hangulatban, mert okos dolgokat hallhatunk.

Hiszen úgy elszalad, olyan rövid a kampány; majdnem, mint az élet. Egy hét egy év. Mert mi is a kampány: a szokottnál intenzívebb, rövid időtartamú munka valamely alkalmi feladat gyors megoldására. Tehát munka, és bár rövid és alkalmi, de így is tisztelni kell. Persze képtelenség mind a 26 pártot egyszerre figyelni, na de azért vannak a jó barátok, a szomszédok, meg a házmesterek, hogy felosszák egymás közt a terepet.

Például Anna Malíková eddig négy figyelemre méltó dolgot tett a kampány alatt. Először is repülőgépből szemetelte tele az országot, aztán a 68-as szovjet bevonulás évfordulóján elvitte férjét Alexander Dubček mellszobrához, továbbá kijelentette, hogy felelősségre kellene vonni azokat, akik Szlovákiában gyűjtést kezdeményeztek a cseh árvízkárosultaknak. Van, aki a vizet, van, aki az árvizet és van, aki egyenesen az árvízkárosultakat utálja. Ez bizony erős kampány, de emellett Malíkovát még a rendőrök is elkapták Poprádon, amint az éj leple alatt röplapokat ragasztgat tiltott helyre, konkrétan szemeteskukákra és villanyoszlopokra. Az SNS az ország szinte összes ilyen természetű dolgát teleragasztotta már az SNS-szel. A szemeteskukákat értem, de a villanyoszlopok? E rejtély megfejtésére ezennel népi mozgalmat indítok.

Aztán azt is megtudtam, hogy az ANO mellett működik egy Roma Tanács – a sör-virsli szindróma már nem fog megismétlődni a romák között. Politikailag érettebbek lettek, és nem hagyják magukat megvásárolni egy tányér gulyással – jelentette ki František Guľáš, a Roma Tanács elnöke. És igaza is lett, mert két nap múlva Guľáš felháborodva nyilatkozta, hogy a kassai Luník IX-en már megkezdődött a szavazatvásárlás, és egy voks egyelőre 25 koronát ér. Ennyiért pedig tényleg nem lehet gulyást venni.

A romákat Vladimír Mečiar is felfedezte (nem először) magának. A Szepességben azt mondta, gyerekkorában roma gyerekekkel is játszott a homokozóban, továbbá egyik unokaöccsének a felesége roma lány, és ez milyen nagyon jó. Ám ha jól emlékszem, múltkor a tévében még arról értekezett, hogy majdnem az összes roma magyar. Most akkor magyar gyerekekkel porbapisi-pogácsázott? Ezt gyorsan tisztázni kellene, mielőtt még lejjebb megy a támogatottsága, és népi mozgalmat indítok annak kiderítésére is, melyik politikus nem játszott soha roma gyerekekkel.

Az elnökről pedig nem írok, mert beteg.