A kormányfő tréfái

Az, hogy a GVM cég százszor közelebb áll Vladimír Mečiarhoz, mint Veľký Slavkov Veľká Lomnicához, mégis százmilliós (miliárdos?) jackpotot nyert a Tátra alján, több lefolytatott vagy éppen folyó háború apropóját adja.

Ha ilyen határozottan és ilyen gyilkos ösztönnel – amilyennel kierőszakolja az SDKÚ politikai felelősségét a branyiszkói „tunelért” – támadott volna Robert Fico a Smer mezében Hrochotban és Očovában (ahol állami pénzen propagálta pártját), valószínűleg bekerül az Arsenal csapatába. A politikai felelősségnek nincs hivatalos meghatározása, de a kormányfő a magasabb és alacsonyabb beosztású hivatalnokok vertikális kapcsolatává egyszerűsíti, így hozva létre annak paródiáját. A politikai felelősség azonban horizontálisan is létezik, például mint a koalíciós tanács ülése vagy a háttér ignorálása, amelyek a bürokratikus „felmondták a szolgálatot”-on alapulnak. A gyarapodási háttér, legyen szó akár Veľká Lomnicáról vagy Čierna Vodáról, szerves része a rendszenek, mely nélkül Bríza úrnak és általában a politikai nevezésnek nem lenne semmi értelme. Ezért a kormány szóvivőnője százszor leírhatja szépírással, hogy „a politikai és jogi felelősséget teljes egészében levontuk”, ez akkor is csak otromba tréfa marad. És a miniszterelnök és kompániája sürgetéseinek görbe tükre, hogy Mikuláš Dzurinda „vállalja” a felelősséget Branyiszkóért. Mellesleg, e cikk írója azt hiheti, hogy a közútkezelő vállalat hivatalnokai és az ő politikai kikötőjük közt vannak összefonódások, de semmit sem bizonyítottak be, és ilyen ötletekkel csak Fico áll elő. Lomnicával és Čierna Vodával ellentétben, ahol a végjátékosokat azonosították, és a névjegykártyájukról már valóban csak a párt logója hiányzik.

Robert Fico hülyét csinál belőlünk. A kommentátor nem tudja elképzelni, hogy Veľká Lomnica visszamenőleg megtámadtatta magát az ügyészséggel, úgy, mint Veľký Slavkov, de a tény, hogy ezt az átírást elhallgatták, megkoronázza Fico elméletét a politikai felelősségről. A pártok és mozgalmak maklőreiért, viszonteladóiért és befolyásos embereiért, akik a „hátsó udvarban” jönnek össze és a politikából élnek, senki sem felelős. Senki sem ismeri őket, senki sem tudja, hogy léteznek, még Fico sem. Legföljebb Mečiar találkozik évente egyszer Bališsal, hogy beszélegessenek. Micsoda véletlen szerencse, hogy éppen a GVM-nek sikerült. És az LM-Realnak Čierna Vodában.

Még jó, hogy ilyen pazar sajtótörvényünk van, amelynek meg kell akadályoznia a tisztességet, nehogy az újságírók megkapargathassák a különféle földügyeket. A hatalom síri csendje a GVM körül pontosan demonstrálja, a politikusok a sajtótörvénnyel kapcsolatban elvből miért emlegetnek érdekütköztetést. Veľký Slavkov, Lomnica és Čierna Voda arra figyelmeztet, hogy nem létezik hatékonyabb ellenőre a hatalomnak, mint a sajtó.

Talán az ellenőrző bizottságok lehetnének gyönge konkurensei, amelyet attól a vágytól hajtva, hogy meglássa az SDKÚ-t „tyeplákiban”, maga a kormányfő javasol. Az ilyen bizottság képébe nem vághatná Talčík úr azt, amit az újságírókéba: „mit zargatnak, megmondtam, hogy nem akarok magukkal beszélni”. Szerencse, hogy itt ez a Veľká Lomnica, amely talán felnyitja a miniszterelnök szemét, s észreveszi, milyen vékony jégre tévedne, ha továbbra is ragaszkodna az „elveihez”.

Az írás a Sme napilapban jelent meg.