A kormány és sleppje

A parlamentbe nagy valószínűséggel bejutó pártok közül öt (HZDS, Smer, SDKÚ, ANO, KDH) programjában szerepel a minisztériumok számának csökkentése. Hogy a Magyar Koalíció Pártja miért nem tartotta fontosnak, hogy ez a cél a választási programjában szerepeljen, arról csak találgathatunk. Az biztos, valószínűleg nem az MKP-n múlik majd e nem lényegtelen kérdés eldöntése. De ha a párt tartja magát az államigazgatás olcsóbbá tételének szükségességéről az eddigiekben is gyakran hangoztatott kijelentéseihez, döntési helyzetbe kerülése esetén sem mondhatna mást.

A kormány karcsúsításának fontosságát programjukban is hangsúlyozó pártok mindegyike könnyűszerrel megszüntetné a privatizációs minisztériumot. Nem kell hozzá különösebb éleslátás, hogy felfedezzük, miért ez a nagy összhang: már kevés az eladnivaló, az e célból létrehozott minisztérium léte lassan már okafogyottá válik. Minden bizonnyal el tudná látni az ilyen jellegű tennivalókat egy, a Nemzeti Vagyonalappal összevont közhivatal is. Hasonlóképpen több párt látja a kormánykarcsúsítás további lehetőségét a kulturális és oktatásügyi tárca összevonásában. Vannak a választási programokban szereplő kormánykarcsúsító elképzelések között olyanok is, amelyek az államtitkári és szekcióvezetői posztokat vonnák össze, és miniszterhelyettesiekkel váltanák fel. Figyelemre méltó elképzelések. Ezekről hallván, olvasván viszont az egyszerű állampolgárban óhatatlanul felmerül a kérdés: miért nem „karcsúsítottak” az eddigi kormányok eddigi politikusai, hiszen akárhogy is forgatja az induló pártok jelöltlistáit, a vezető helyeken szinte alig van változás. Legfeljebb annyi, hogy aki eddig egy más pártban a második volt, most egy újonnan alakítottban az elsőre avanzsált. Magyarán: a rendszerváltás óta mindig ugyanazok szólnak bele az államigazgatás alakításába, legfeljebb más összetételben. Ezért nehezen hihető a kormány karcsúsítására tett ígéretek valóra váltása.

Ősszel ismét soktagú kormánykoalíció jön létre, és minden pártvezetőnek megvan a maga sleppje. Az ehhez tartozók is igényt tartanak íróasztalra, nem is akármilyenre. Nehéz elképzelni, hogy a miniszterelnök-jelölt által megszólított pártok a kormányalakítási tárgyalásokat majd azzal kezdik: haladéktalanul csökkentsük a minisztériumok számát. Amíg tartja magát a gyakorlat, hogy az egyes minisztériumok, közhivatalok a klientúraépítés terepei, nem pedig az ország egészének és minden állampolgárának javát szolgáló munkahelyek, addig aligha várható el az államigazgatás olcsóbbá tétele. Az adófizető meg továbbra is csak törheti a fejét: vajon miért képtelen az állam rendezni például az oktatásüggyel szembeni tartozásait...!?