A konfliktuskerülő elnök

A beszéd alapján úgy tűnt, az államfő és környezete nagyon is tudja, melyek az ország legégetőbb gondjai és ezekkel kapcsolatban milyen feladatai vannak az elnöknek. Most nagyon sokan abba a hibába esnek, hogy Kiska első évét az előző államfők tétlenségéhez vagy hibáihoz mérik. Hasznosabb, ha azt nézzük, hogy saját beiktatási beszédéhez képest hogyan teljesített.

A legtöbb kritika azzal kapcsolatban éri, hogy bizonyos politikai konfliktusokat nem vállalt fel, vagy nem volt megfelelő ellensúlya a kormánynak. Mindez tudatosnak tekinthető a részéről. Andrej Kiska nem a jelenlegi Smer-kormány és Robert Fico ellenfele akart lenni, bármennyire is hitték vagy szerették volna sokan ezt. Nem az volt a cél, hogy az államfő körül, az ő szellemi irányításával kialakuljon a jelenlegi kormánykoalíció ellensúlya. Emlékezzünk rá, hogy Kiska a választási kampányban végig független jelöltként szerepelt, a politikai pártok gyakorlatilag az utolsó pillanatban álltak mellé, amikor nagyjából más választásuk már nem volt. Kiskát a tanácsadói úgy próbálják pozícionálni, hogy az elnöknek legyen véleménye, de felesleges konfliktusokat, vagy olyan témákat, ahol a társadalom aktuális többségével szemben kisebbségbe szorulhat, ne vállaljon fel. Erre kiváló példa volt a család védelméről szóló népszavazás előtti lépéssorozata. A kérdéseket először az Alkotmánybíróságra küldte, hogy a népszavazás jogilag mindenképpen tiszta legyen, illetve ne neki kelljen felvállalnia a konfliktust, majd a megmaradt három kérdésről úgy nyilatkozott, ahogy azt a többség gondolja, tehát a „tradicionális család védelmében”. Az, hogy végül az emberek a lábukkal szavaztak, azaz otthon maradtak, azt mutatja, hogy a téma nem volt fontos.

Kiska nem állt ki látványosan egyetlen kisebbség védelmében sem a többséggel szemben. Nem véletlenül kellett közel egy évet várni arra, hogy végre magyarlakta vidékre is ellátogasson. Az elnök közvetlen környezetében, a stábjában nincs egyetlen magyar sem, így az államfőnek a mai napig leegyszerűsített képe lehet arról, hogy melyek a legnagyobb problémái közösségünknek, s hogyan lehetne ezeken valóban segíteni. Természetesen tudja, hogy mennyi szavazatot kapott a déli járásokban, de úgy tűnik, hogy a többi témával szemben a kisebbségi kérdések nála is folyamatosan a háttérbe szorulnak.

Az államfő jogkörei korlátozottak, nem várhatunk tőle csodát, éppen ezért fontosak a gesztusai, szimbolikus megnyilvánulásai. Ám az, hogy a fizetését szétosztja a szegények között, inkább személyes PR, mint szimbólum. Az elnöktől leginkább azt vártuk, hogy olyan dolgokkal is foglalkozzon, olyan ügyeket is támogasson, amelyeket a többi politikus nem mer felvállalni, hiszen rövid távon nem hoznának semmit a konyhára. Az elnöki beszédben több ilyen volt, de az elmúlt egy évben nem kerültek elő ezek az ügyek. Kiska egyelőre nem került valódi konfliktushelyzetbe, így ma sem látjuk igazán, hogy milyen politikus. Az idei év egyfajta felkészülés volt számára, a rázósabb időszak jövő tavasszal érkezik. Reméljük, kiderül, hogy igazi államférfi-e.