Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke szerint nem folyik üzletelés a parlamentben és a kormánypártok között. A politikai üzletkötésekről közölt feltételezések pedig csak erőszakolt, az újságírók által kitalált konstrukciók. Nézőpont kérdése.
A kompromisszum eleganciája
Tavaly decemberben a Kereszténydemokrata Mozgalom nem szavazta meg az államfő által visszaadott, az egészségügyi reform szempontjából is fontos közalkalmazotti törvényt. A KDH így fejezte ki nemtetszését az ANO-s gazdasági miniszterrel szemben, aki nem volt hajlandó kereszténydemokratákat ültetni néhány funkcióba a magánosítás előtt álló villamos műveknél. Az ANO erre úgy reagált, hogy felkínálta a KDH-nak az egészségügyi és a gazdasági minisztériumot, cserébe a bel- és igazságügyet kérték. „A KDH egyértelműen tudtunkra adta, hogy a villamos művek irányításából ki akarják venni a részüket, engem viszont a villamos művek nem érdekelnek, az egészségügyet pedig ne ejtsék túszul” – mondta az Új Szónak Rudolf Zajac egészségügyi miniszter. Közben kiderült, hogy Pavol Rusko minden áron saját embert akart ültetni a pénzügyőrségbe, a KDH-s František Mikloško pedig elismerte, hogy pártja valóban ellenőrizni akarja a magánosítást. Mi ez, ha nem politikai adok-kapok, sőt zsarolás? A közalkalmazotti törvény elutasítása a költségvetésben néhány milliárdos kiesést jelentett, a pénzügyőrségnek a nevében is szerepel a pénz, és a magánosítás is a pénzről szól. Mi másra, ha nem üzletelésre lehet következtetni, ha még koalíciós válság is kerekedett abból, hogy e kérdésekben nem az egyes pártok szája íze szerinti megállapodás született? Az SDKÚ-val kapcsolatban időről időre felmerül egy-egy korrupciós botrány, és az előző ciklusban a motorvonatos botrány miatt olyannyira megrendült az MKP bizalma is Mikuláš Dzurindában, hogy a parlamenti bizalmi szavazáskor a magyar frakció tartózkodott. Bugár Bélának biztosan megvolt az oka, hogy nem támogatta vakon a miniszterelnököt, akivel szemben az utóbbi időben megint csak felmerülnek különböző gyanúk és vádak. A legutóbbi sms-históriáról nem is beszélve. Bugár olyan üzenetet kapott, melyben az áll: a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBÚ) igazgatói posztján kívül mást már nem kapsz! Az sms-t Dzurinda írta, Ruskónak címezte, tévedésből az MKP elnökének küldte. Lehet, hogy tréfa, lehet, hogy üzletelés. Az újságíró csak kérdez, a politikusok megnyilvánulásait e-lemző politológusok és szociológusok pedig csak elmondják véleményüket. De a spekulációk és újságírói magyarázatok helyett lássuk csak a további tényeket: egyetlen nagyobb botrány sem zárult le úgy, hogy a valódi bűnösöket felelősségre vonták volna – gondoljunk a motorvonatokra, Badžgoňra, a lehallgatási ügyre, a vasműrészvények körüli botrányra, a Szlovák Távközlési Vállalat privatizációjára, a mobiltelefon-hálózat homályos tendereire, a lehallgatási botrányra, Rusko mentelmi jogának meg nem vonására, legutóbb pedig a Mojžiš-ügyre... Annyi gyanús, vagy legalábbis furcsa döntés született az ügyészség részéről, hogy legitim a kérdés: véletlen egybeesés, vagy valami más, valamilyen üzlet húzódhat a háttérben? Az ANO képviselői nemegyszer hangsúlyozták: az NBÚ új igazgatójának a kiválasztása összefügg az új főügyész személyével. Milyen más összefüggés, mint valamilyen politikai üzletelés lehet két egymástól teljesen független funkció betöltése között? „Csak azt mondom: sikerült elérni, hogy a rendőrség politikai funkcióra és irányultságra való tekintet nélkül nyomozást indít bárki ellen, és ezt a szabadságot nagy felelőtlenség lenne korlátozni. Eddig Pavol Rusko mentelmi joga volt a téma, és miniszterként már nem lesz immunitása. De nincs is rá szüksége, elég figyelmesen hallgatni, mennyire védi a főügyészséget és a legfelsőbb bíróságot. Biztosan nem naivitásból kardoskodik e két intézmény mellett. Hamarosan új főügyészt és legfelsőbb bírót kell választani. Az ANO-SDKÚ párossal szembeni MKP-magatartás mutatja, hogy számunkra az igazság és a korrektség elvi kérdés, nem üzletelünk. Számunkra is kellemetlen, hogy a koalíció képtelen megegyezni, de nem tiszta dolgokat nem tudunk támogatni, bármennyire szépen kérnek, bárhogyan környékeznek is meg minket” – nyilatkozta a közelmúltban lapunknak Bárdos Gyula, aki aktív résztvevője a Koalíciós Tanács üléseinek. Vagyis nem tiszta dolgokkal a Magyar Koalíció Pártját is meg szokták környékezni. Nem helyénvaló-e akkor a kérdés: az MKP számára fontos dolgokban esetleg nem hajlik-e valami üzletecskére, pardon: kompromisszumra, például az agrártámogatások megemelése érdekében, azért a hiányzó 5 százalékért cserébe... Ez nem spekuláció, hiszen Bugár Béla ugyancsak a közelmúltban nyilatkozta: „...ha a három párt ezt megtehette, bennünket sem akadályozhat meg senki és semmi abban, hogy jó és számunkra különösen fontos ügyhöz kellő számú támogatót szerezzünk.” Az MKP elnöke az idén október 13-án megjelent interjúban a költségvetéssel kapcsolatban mondta, azaz nem zárta ki, hogy akár az ellenzékkel is hajlandó szövetkezni. Pedig ez a koalíciós szerződés megsértése lenne, és korábban, amikor az ANO ugyanezt tette az abortuszügyben, a magyarok élesen bírálták Ruskóékat. Pedig az ANO is azt állította: számukra a művi terhességmegszakítás fontos és elvi kérdés. Persze, akkor másról volt szó. És ha a koalíciós szerződés megsértését nem zárják ki, miért spekuláció azt fejtegetni, vajon az esetleges üzletelésben nem vehet-e részt a magyar párt is? Miközben ugyanebben az interjúban Bugár maga is elismerte, hogy Dzurinda a Mojžiš-ügyben az MKP-t is megkörnyékezte: „Konkrét ajánlatot nem tett, alig félreérthető célzásokkal viszont kecsegtetett.”
Politikusaink természetesen nem ismerik el a háttérben folyó üzletelést, ez kényes téma, inkább kompromisszumokról beszélnek, de alig félreérthető célzásaik, megjegyzéseik, sokszor ellentmondásos nyilatkozataik önmagukért beszélnek.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.